Polgári lakáskultúra a Székelyföldön

Nem csupán az volt szempont a korabeli szobák berendezésekor, hogy a tárgyak hasznosak vagy kényelmesek legyenek, hanem az is, hogy egy-egy íróasztal, karosszék vagy szekrény igazi dísze legyen a szobának, egyben megmutatva a tulajdonosának tehetősségét is.

Szalon, ebédlő, hálószoba

A múzeum három helyiségében tekinthetők meg azok a százesztendős vagy egy-két évtizeddel még idősebb bútorok és egyéb lakberendezési tárgyak, amelyek a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kezdeményezésére váltak kiállítási tárgyakká. A szalon, az ebédlő és a hálószoba mint különálló helyiségek egy-egy polgári lakásban éppen a 19. század második felében jelentek meg először, ekkor különítették el az étkezési, vendégfogadó, hálóhelyiségeket – és minden új helyiséget sajátos, jellemző bútorzattal láttak el azok, akik ezt megengedhették maguknak.

A Békebeli otthonok elnevezésű tárlat szervezője, Dimény Attila kézdivásárhelyi néprajzkutató-muzeológus kifejtette, ezek a bútorok már méretüknél fogva sem illenek a mai lakóházakba, tömbházlakásokba, hiszen száz éve még hatalmas terek álltak a lakók rendelkezésére. Így sajnos az akkoriban népszerű, ónémet stílusú, faragványokkal díszített bútordarabok sok esetben az enyészetté lettek, pedig ma már belátjuk, egy korszak tanúi és tanúságai ezek a tárgyak.

A polgári lakások legdíszesebben berendezett helyisége, a társas élet színhelye volt a szalon, itt kaptak helyet a legdrágább, legelegánsabb bútorok, itt fogadták a vendégeket, a berendezésnek tehát tükröznie kellett a házigazda vagyoni helyzetét is. A szalont ritkán használták, sokszor hetekig nem is fűtötték télen. Vendéget fogadtak az ebédlőben is, itt a nagy faragott asztal és a támlás székek mellett jellegzetes tartozék volt az ebédlőszekrény, a kredenc, ahol a fontos vendégek számára tartogatott díszes étkészletet tartották. A hálószobában az ágyak, az éjjeliszekrények voltak a jellegzetes tárgyak, de akinek nem futotta külön dolgozószobára, az íróasztal és a könyvesszekrény is itt kapott helyet.

„Poroljuk le kallódó kincseinket”

A 2013. március 3-áig nyitva tartó kiállításon megtekinthető szép tárgyak közül sok került a gyergyószentmiklósi polgári családok tulajdonából a tárlat anyagába. Amint Szőcs Levente, a „házigazda” Tarisznyás Márton Múzeum munkatársa elmondta, a kiállításnak ez is a célja: felhívni a figyelmet, hogy ezekre a bútorokra és egyéb lakáskellékekre ne mint kacatra, hanem értékes kincsekre tekintsenek tulajdonosaik, egykori használóiknak örökösei. 

Gergely Imre