Parányi puhatestűekre bukkant az erdélyi származású tudós

Bejárta a médiát a hír

„Kicsit meglepődtem, hogy a média ennyire felkapta a történetet, bár valamennyire számítottam rá. A napokban több nemzetközi lapnak adtam interjút, például a National Geographicnak és a New Scientistnek is, és alig több, mint egy nappal a cikkünk publikálása után 70 000 internetes találat van az Angustopila dominikae kulcsszóra. Tudományos szempontból természetesen érdekes a felfedezés, de az olyan kézenfekvő kérdések, mint hogy »mi a törpeség evolúciós előnye?«, ennyivel nem megválaszolhatók\" – mondta el érdeklődésünkre az állatrendszertannal, ezen belül a szárazföldi csigákkal foglalkozó tudós.

Kifejtette, a mostani felfedezés a válasz irányába tett első lépésként fogható fel. „Számomra az a legjobb érzés, amikor a publikáció megjelenik, és ennek a fajnak onnantól kezdve lesz neve. Az Angustopila dominikae-ra, a parányi csigára is büszke vagyok, de ebben az esetben elsősorban a csigák gyűjtőjét, Hunyadi Andrást illeti az elismerés, és persze magukat a csigákat, hogy ilyen aprók. Én csak dokumentáltam a természet eme csodáit\" – fogalmazott Páll-Gergely Barna.

A legkisebb mik­rocsiga házának magassága mindössze 0,86 milliméter: olyan apró, hogy akár tíz is elférne belőle egymás mellett egy varrótű lyukában. Ennek a fajnak Páll-Gergely Barna a felesége után az Angustopila dominikae nevet adta. Mint kifejtette, azokra a felfedezésekre a legbüszkébb, amelyeket évszázados múzeumi gyűjteményekben végzett. Például a londoni Natural His­tory Museum gyűjteményében több új fajt talált annak ellenére, hogy az elmúlt 130 évben sok jelentős kutató kezében megfordultak azok a példányok.

„Két faj számára pedig egy idén megjelent cikkben új génuszt (nemet) írtam le, melynek a Csomapupa nevet adtam Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére. A Csomapupa nembe tartozó csigák a Himalája délkeleti lejtőin élnek, nem messze onnan, ahol Kőrösi Csoma is kutatta a tibeti nyelvet és vallást\" – mesélte a nemzetközi hírnévnek örvendő biológus, aki fontos feladatnak tartja az élővilág megismerését.

Mint kifejtette, munkájához tartozik, hogy új fajokat fedez fel, és igyekszik csigafajok közötti rokonsági viszonyokat tisztázni. „A legpontosabb becslések szerint az eddig ismert, kb. másfél millió faj a Föld élőlényeinek csak nagyon kicsi, kb. 15 százaléka, így rengeteg a tennivalónk nekünk, taxonómusoknak, vagyis rendszertannal foglalkozó kutatóknak\" – tette hozzá.

Gyergyótól Japánig

Páll-Gergely Barna Gyergyó­szent­miklóson született, de picikorában Mosonmagyaróvárra került a csa­ládja, így ott nőtt fel. „Nagyon szeretem Gyergyót, és ha tehetem, minden évben hazalátogatok. Idén ez sajnos nem sikerült, és a mostani japán ösztöndíjam miatt jövőre sem tudom megtenni, de az évi egyszeri hazautazás mindig fontos volt számomra\" – mondta el kérdésünkre. Hozzáfűzte, nagyon szereti a gyergyói hegyeket, gyakran kirándul a környéken, és persze csigákat is gyűjt.

„Mindig is büszke voltam arra, hogy Gyergyóban születtem, és igyekszem lokálpatrióta lenni, még ha nem is élek ott\" – mondta Páll-Gergely Barna, aki Mosonmagyaróvár után Pécsen tanult, majd Japánban végezte doktori tanulmányait. Ugyanott kapott két évre szóló ösztöndíjat, az időszak idén augusztusban kezdődött el.

„Úgy kerültem Japánba, hogy ismertem egy japán professzort, aki szintén csigákkal foglalkozik. Ez nagyon szűk szakterület, a világon mindenki ismer mindenkit. Ő ajánlotta fel még az egyetemi éveim alatt, hogy szívesen venné, ha az ő laboratóriumában kutatnék, és ott írnám a doktori disszertációmat – persze nekem nem kellett kétszer mondani, mert a jól felszerelt laboratórium mellett mindig érdekelt a keleti kultúra is\" – mesélte a fiatal tudós, aki megfogalmazása szerint jelenleg több délkelet-ázsiai csigacsoport revízióján dolgozik.

„A revízió azt jelenti, hogy meg kell ismernem az összes oda tartozó fajt, ezeket meg kell vizsgálnom múzeumi gyűjteményekben, hivatalosan le kell írnom, és el kell neveznem az új fajokat\" – magyarázta, hogy mi is a feladata a Japánban eltöltendő két év alatt. Páll-Gergely Barna magyarországi egyetemen vagy múzeumban dolgozna a jövőben, és mindenképp folytatni szeretné a kutatást. „Ez a munka szinte mindennapi felfedezést és izgalmat jelent számomra\" – tette hozzá.