Mintakincs mint jelképrendszer

Az udvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola által szervezett tábor alatt ismerkedett meg a bútorfestéssel még középiskolás korában, a mesterség pedig mai napig része életének. 2007-ben alapította vállalkozását, de tizenöt éves pályafutása alatt lakberendezési és néprajzi ismeretekkel is bővítette tudását – ezeket rendszeresen hasznosítja munkája során.

Bútorokat készít, de megrendelés szerint teljes lakóházak berendezését is vállalja, ugyanakkor kisebb használati tárgyakat fest, amelyekkel vásárokra szokott járni. Munkájának két elméleti része is van, így a téli időszakban képzéseket tart felnőtteknek, nyáron pedig táborokban irányít alkotótevékenységeket.

Modern környezet és népies jelleg

„Összetett mesterség a bútorfestés, hiszen érteni kell a fához, az anyagokhoz is. Egy dolog, hogy valaki ecsetet vesz a kezébe és fest, de fontos, hogy a felület megfelelő módon legyen előkészítve” – magyarázza Bartos Tünde, aki szerint a folyamat olyan szakmai tudást igényel, ami az asztalossághoz is kapcsolódik, ugyanakkor kézügyességet és népművészeti ismeretet is követel – az alkotásnak pedig szerves része a mintatervezés.

Bartos Tünde alapmotívumai udvarhelyszékiek, színhasználatában, a kontúrozás módjában azonban olykor érezhető saját stílusa. Úgy véli, bár a hagyományostól eltérően több színt használ, mégis a határokon belül marad, nem csúszik át a giccs kategóriájába. Minden darabja egyedi, már alkotás előtt látja, hogy miként szeretné betölteni a felületet, és saját kezűleg rajzolja meg ezeket. A motívumok a tárgyak rendeltetésétől függően születnek, így funkció szerint alakul, hogy milyen virágminta, szín vagy forma születik.

A bútorokra, tárgyakra kerülő mintákban egy meseszerű jelképrendszer fedezhető fel, és bár ezeket a szakirodalom nem támasztja alá, mégis sajátos módon értelmezhetőek. „Egy modern környezetben is látom, hogyan lehet a népies jelleget megőrizni. Ez is része a szakmának, nem kell ehhez lakberendezőnek lenni, viszont aki bútorfestéssel foglalkozik, annak át kell látnia, hogy mennyire fogják használni az elkészítendő berendezést a környezetben” – fejtette ki a bútorfestő.

Hozzátette, a bútorfestésben elsődleges a funkció: régebben is erre figyeltek díszítéskor, ma azonban sokan oly mereven ragaszkodnak a hagyományokhoz, hogy ezzel elveszik a tárgyak funkcionalitását, használhatatlanná teszik azokat.

Huszonnégy ajtós szekrény

A nemzeti tudatot és a hovatartozás érzését is erősítik a festett tárgyak és bútorok egy lakásban – vélekedik Bartos Tünde, aki tanulmányai során alaposabban is foglalkozott az ez iránt érdeklődők felmérésével. Többnyire olyan személyek vásárolják munkáit, akikben a festett bútorok presztízstárgyként erősítik a nemzeti hovatartozás érzését. Az értelmiségi körökben pedig inkább az élet nagy mérföldköveit, így a keresztelőt, esküvőt koronázzák meg rendelésre készült, szimbolikus darabokkal.

Tapasztalata szerint sok külföldi is vonzódik a székely míves tárgyakhoz, a megrendelők között számos Erdélyből elszármazott vagy ide költöző idegen is található. Kevesen vásárolnak csupán az esztétikai jelleg miatt festett tárgyakat – mondta a bútorfestő.

Jelenleg egy huszonnégy ajtós szekrényen dolgozik, amelynek ajtói különböző székelyföldi tájegységek hagyományos mintavilágát mutatnák be. A végeredmény eltér majd korábbi munkáitól, hiszen célja a régi motívumok és színhasználat pontos bemutatása.

Az elmúlt hónapokban gyűjtőútjain múzeumokat és tájházakat látogatott meg. Terepnaplóját lapozgatva Bartos Tünde elmondta, rendkívül változatos mintákat ismert meg, és sokszor tapasztalja, hogy egymás melletti települések mintavilága között is különbség érezhető.

A szekrény elkészítése egyelőre az előmunkálatok fázisában van, azonban a bútorfestő már több mint száz bútort vizsgált meg, ezer fényképpel dokumentálva a jellegzetességeket. Bartos Tünde úgy fogalmazott, mindenképp szeretné, ha a közönségnek alkalma nyílna arra, hogy megismerhesse a mintagyűjteményt.