Miklós István tetoválóművész munkáiból nyílt tárlat Csíkszeredában

 „A tetoválás már az őskortól kezdődően ismeretes, különböző kultúrák meghatározó jelensége volt. Szerepe és jelentése kultúránként változott, így szolgálhattak amulettként, dekorációként vagy státusszimbólumként, esetleg a hit vagy félelem jelzéseként. Egyes kultúrákban a szépség megőrzését a tetoválás jótékony hatásának tulajdonították, míg más esetben a tetoválás misztikus volt, a tetovált ember félelmet és tiszteletet keltett. Ma már inkább divat, mint státusszimbólum vagy egy-egy csoporthoz való tartozás megnyilatkoztatása. Talán ez utóbbi válthatta ki a társadalom részéről azt az előítéletet, hogy a tetovált személyek negatív és erőszakos személyiséggel rendelkező egyének” – hangzott el a kiállítás megnyitóján Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténésztől.

A szakértő hozzáfűzte, mára a tetoválóművészekkel szemben tanúsított negatív attitűd kezd átalakulni, amit mi sem bizonyít jobban, mint az első tetoválásokról szóló kiállítás, amelyeken láthatók kész munkák és tetoválástervek is, sőt a művész barátai közül sokan szándékosan ujjnélküli blúzban érkeztek a megnyitóra, hogy az érdeklődők rajtuk is láthassák Indián munkáit. Miklós István Indián azonban nemcsak tetoválások elkészítésével foglalkozik, hanem festőművészként is elismert, az elmúlt néhány évben számos kiállításon voltak megtekinthetők pasztel-, akril- vagy olajjal készített munkái. Bányász László, a kiállítás kurátora a Krónikának elmondta, először akkor találkozott a tetoválóművész munkáival, amikor festményeiből készültek tárlatot szervezni, ekkor merült fel a gondolat, hogy a tetoválásokat is bemutatják, majd amikor rátaláltak a legmegfelelőbb helyre, megvalósult az elképzelés.

Miklós István festő és tetoválóművész szerényen úgy fogalmazott, hogy bár tőlünk nyugatabbra egyre inkább művészetnek tekintik a tetoválásokat, róla csak a körülötte lévők dönthetik el, hogy valóban művész-e. Kérdésünkre, hogy milyen tetoválásokat kérnek leggyakrabban, Indián elmondta, a leggyakoribbak a nonfiguratív formák, illetve a kínai betűk. „Mivel az egy egész más kultúra, szoktam javasolni, hogy ha már betűt szeretnének, legyen székely rovásírás, általában fele-fele arányban meg is tudom győzni az embereket” – mondta a tetoválóművész. A Tattoo című fotókiállításon láthatók már elkészült tetoválások, de tervezett minták, rajzok is. A tárlat október 8-áig látogatható a csíkszeredai Sapientia EMTE félemeletén.