Medvevadítás: távol az embertől

Az ifjú vadgazdálkodási mérnök a Balánbányához közeli Nagyhagymás-hegységben az osztrák Vier Foten – Négy Tappancs Alapítvány finanszírozta program keretében árván maradt medvebocsok „visszavadításával” foglalkozik három éve. Ez idő alatt tucatnyi pusztulásra ítélt tappancsost karoltak fel, heten közülük már vissza is tértek a vadonba.
Nehéz az élet a vadonban
„A világon egyedüli módszert alkalmazunk” – fejtette ki Bereczky. Az egy évnél fiatalabb bocsokat veszik pártfogásba, és két éven át foglalkoznak velük. A módszer lényege: úgy gondoskodni a medvecsemetékről, hogy azok ne szokják meg az ember közelségét, és ne tudják meg, honnan érkezik a táplálék. „A bocsoknak meg kell tanulniuk, hogy nehéz az élet a vadonban: meg kell küzdeniük a táplálékért, az életben maradásért” – magyarázta a medvék nevelője. Kifejtette, hogy éppen emiatt tartják titokban a helyet, ahol a medvenevelde működik. A kétéves rehabilitációs időszak után a medvebocsok szabadok lesznek, ám a GPS-szel ellátott nyakörvek révén még legalább egy évig követik őket a vadonban. A követést is rendhagyó módon végzik: Bereczky Leonardo siklóernyővel a magasból szemléli, hogy merre járnak kedvencei.
A már szabadon boldoguló hét fiatal medve közül egyet széttépett egy idősebb fajtársa. „Ilyen a medveélet, és ilyenek a vadonban a medvetörvények” – nyugtázta szomorúsággal hangjában a medvevadító, aki viszont annak örül, hogy neveltjei közül egyik bundás sem vált úgynevezett vérmedvévé. Semmilyen viselkedési zavart nem észleltek a szabad medvéknél, és valamennyien megtalálták a helyüket a nagy medvetársadalomban.

Opportunista medvék
Bereczky opportunista állatnak tartja a medvéket. „A medve olyan faj, amely a legkülönfélébb élethelyzetekben is feltalálja magát, és főleg megtalálja a kiutat a veszélyből” – szögezte le a medvék ismerője. Mivel kegyeltjei mindenevők, azt választják táplálékul, amit a legkönnyebben megszerezhetnek. Vagyis egyik medve sem fog őzre vadászni, ha közelben található egy szilvafa tele szilvával, mivel a szilva legalább annyira értékes táplálék számára, mint az őzhús. „A hiedelmek és balesetek ellenére a medve nem vadászó típusú állat. Csupán szélsőséges esetekben válik veszélyessé” – fejtette ki Bereczky. Fizikailag nagyon erős, két lábra tud állni, miközben mellső végtagjaival éppúgy tud fogni, mint az ember. „Egyébként ugyanolyan félős, mint az őz, és úgy elszalad az ember elől, mint a szarvas” – szögezte le Bereczky, aki szerint a balesetek többségét az emberek butasága, tudatlansága okozza. A legnagyobb problémának viszont azt tartja, hogy manapság mindenhol jelen van az ember, nagyon kevés az olyan hely, ahol a vadállatok zavartalanul élhetik a maguk vadonbeli életét.
Minden mendemonda ellenére Bereczky szerint ritka eset, amikor a málnásban összetalálkozik az ember a medvével, és az rátámad. Lényegében egyetlen veszélyes helyzet létezik: amikor bocsait védő anyamedvével szembesül az ember. „Ez elől sajnos nincs kitérés, ugyanis a medve gyorsabb és erősebb az embernél. A bocsait pedig legalább annyira szereti és óvja, mint egy anya” – jelentette ki Bereczky. Az a medve, amelyik nincs hozzászokva az ember közelségéhez, kerüli a felsőbbrendű fajjal való találkozást. Ha pedig tiszteletben tartjuk az életterét, nem történnek balesetek.