Magyarország visszaszerezte az ókori Seuso-kincs hét darabját

A kormányfő tájékoztatása szerint „Magyarország családi ezüstjének” visszaszerzési költsége 15 millió euró volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada. „Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról, amely a múlt hét végén történt meg” – fogalmazott Orbán Viktor.

A miniszterelnök kérdésre válaszolva kalandos történetnek nevezte a visszaszerzést. Az ezt célzó tárgyalásoknak – mint mondta – két \"főszereplője” volt: Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A hazaszállítás biztosításáért a kormányfő köszönetet mondott Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatójának.

Baán László a tájékoztatón történelmi pillanatként jellemezte a kincsek visszaszerzését, amelyek szombattól – három hónapon át – tekinthetők meg ingyenesen az Országházban, később pedig – várhatóan 2018-tól – a múzeumi negyed „ékkövei lesznek”. Hozzátette: a tizennégy darabos dísztárgyegyüttesnek a fele került most haza, köztük a legfontosabb darab, a névadó Seuso-tál.

Baán szerint idő kérdése, hogy a Seuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozzátette, a most visszszerzett kincseket szárazföldi úton, a Terrorelhárítási Központ közreműködésével szállították Londonból Magyarországra, de további részleteket nem közölt. Azt azonban megerősítette, hogy a szállítást rendkívüli biztonsági intézkedések kísérték.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke azt mondta, a magyar tudomány számára óriási jelentősége van a kincs hazakerülésének, hiszen így kutathatóvá válik, a tudományos élet pedig mindent meg is tesz majd e kutatások elvégzéséért.

Orbán Viktor, Baán László és Pálinkás József leleplezte a hét alkotást. A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején.

A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen 14, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll. A magyar állam most hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.

Felidézték, hogy a 14 darabos dísztárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby\'s aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, ám a kiállítás megnyitása után először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területén találták meg, így a gyűjtemény őket illeti.

Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia jogutódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.

Magyarország az elmúlt 25 évben többször is próbálta visszaszerezni a kincseket, a megállapodások többek között a műtárgyak magas ára miatt hiúsultak meg. A most eredményre vezető tárgyalássorozat több mint egy éve kezdődött, a tárgyaláson Lázár János és Baán László képviselte a magyar államot.