Lapjaira hullott könyvek sorsa – Betekintés egy ritka szakma rejtelmeibe

Szász Viktor három éve dolgozik a székelyudvarhelyi könyvtárban, a könyvek javításával foglalkozik, munkája valósággal restaurátori munka. Szász Viktor fafaragó, könyvkötőnek autodidakta módon tanult. Találékonyságának és kézügyességének köszönhetően számos szerszámot maga készített el.

Első könyveit – még kisgyermekként – gyógynövény- és ócskavasgyűjtésből származó pénzén vásárolta. Kisiskolásként tízóraipénzét összegyűjtve, a székelyudvarhelyi Kossuth utca sarkán álló könyvesboltban költötte el. Verne könyveit mindig elkérték osztálytársai, így borítójuk hamar megrongálódott, ezért elgondolkodott, mit lehetne tenni a tartósságuk érdekében. Kísérletezett kartonnal, varrással, majd sajátos nejlonborítást fejlesztett ki. Nejlonzsákból vágott megfelelő méretű borítót, ráragasztotta, de nem bizonyult tartósnak. Majd rávasalta a könyvre úgy, hogy cserélhető legyen, éppen úgy, mint egy füzetborító.

„Minden anyag véges, egy idő után elfárad, így próbálom meghosszabbítani az időtartamát” – mondta el. Kihívásként éli meg, hogy egy-egy széthullt, ragasztott kiadványt miként lehet könnyen nyitogatható, tartós könyvvé tenni. Minél több facsiszolatot tartalmaz a papír, annál könnyebben rongálódik. „Hamar öregszik, elszárad, morzsolódik, mint az őszi falevél” – fogalmazott Szász. A régi merített papíros könyvek, az 1800 előtti darabok legtöbbje jó minőségű, természetes ragasztóanyaggal összerakott könyv. Az, hogy egy-egy könyv újrakötése, feljavítása mennyi időt vesz igénybe, arra nincs recept, hiszen számos tényező befolyásolja, kezdve a papír minőségétől a ragasztásig, a könyv használatának gyakoriságáig.

Szász Viktor igyekszik számos anyagot újra felhasználni, például jó minőségű plakátokat, naptárakat, szórólapokat. Sokan keresik meg a városból is, régi könyveiket helyrehozni akarók, főként gyűjtők. Ilyenkor a penészgombától letakarítja a régi könyvet, megvizsgálja a lapokat, majd igyekszik kitalálni, milyen technikával lesz a legtartósabb.