Különleges állatsereglet

Steinhübel István olyan „seregletet” gyűjtött maga köré, amelynek nincs párja az országban: a mintegy 250 állat egy aradi, belvárosi épület alagsorában pincehelyiségben „lakik”. Steinhübel 25 éve foglalkozik hüllők és más állatok nevelésével, gyűjtésével. Balavásári származású édesanyja, aki biológia tanárnő volt, megengedte, hogy mindenféle állatot tartson. „Gyermekkoromban a Romániában is megtalálható hüllőkkel, vízisiklókkal, erdei siklókkal, viperákkal, kétéltű békákkal, pókokkal kezdtem a gyűjtést. 1995-ben meguntam, hogy a lakásunkba járjanak az állataim csodájára az ismerőseim, ezért megszerveztem az első kiállítást Aradon.\" A 250 állat közül most mintegy 70-et hozott el Marosvásárhelyre, ahol december végéig a Kultúrpalota egyik kiállítótermében csodálhatók meg a kígyók, gyíkok, pókok és más állatok. Időnként kicserélik az egyedeket, egyes állatokat hazavisznek Aradra pihenni. Steinhübel István kizárólag a kiállítások bevételéből tartja fenn magát és farmját. Állandóan járja az országot. Marosvásárhelyre Sepsiszentgyörgyről érkezett, ahol hatalmas volt az érdeklődés a kiállítás iránt. Külföldre nem viszi az állatokat, mert kígyókkal igen nehéz átmenni az országhatárokon, vámokon. Két munkatársát is el kell tartania, no meg nagy a villanyszámla, hiszen meleg égövi példányokról van szó, magas hőmérsékletet igényelnek.

A krokodilus csak marhahúst eszik

A kígyók nagy része élő állatokkal táplálkozik: hörcsögökkel, egerekkel, patkányokkal. Steinhübel ezeket kutatólaboratóriumoktól szerzi be, vásárhelyen az onkológiai intézet kísérleti laboratóriumától vásárolja az élelmet. A leguánok a salátát, répát, almát kedvelik, a krokodilt pedig marhahússal, marhaszívvel eteti a gazdája. „Bármit megeszik, akár a strandpapucsot is, de a legegészségesebb számára a marhahús”, mondja Steinhüber, akinek a pókok, skorpiók számára rovarokat kell beszereznie.

Egyébként a mérges kígyók harapásának a kezelésére fel vannak készülve, de a tárlatlátogatók közül még senkit nem haraptak meg a kígyók. A gondozókat azonnal szakszerűen ellátják, így soha nem kerültek életveszélybe. Az állatokat az aradi „farmon” speciális dobozokba, ládákba teszik, úgy szállítják. Steinhübel Hollandiából, Németországból szerzi őket, állatbörzéken. Romániában az övén kívül még csak egyetlen, húsz állatból álló, hasonló jellegű gyűjtemény van, szintén Aradon.

Ritkaságszámba megy a fehér kobra

„A gyűjtemény legérdekesebb példányának a fehér kobrát tartom. Még egyetlen ilyen állatról tudok, egy svájci állatkertben él. A fehér kobra nagyon ritka”, kezdte a gyűjtemény bemutatását a tulajdonos. Az ő példánya most kétméteres, 17 évvel ezelőtt vásárolta egy kígyóbörzén. A harapása – ha nem kezelik – halálos. A gyűjtemény legnagyobb példánya a hat méter hosszú kockás piton, amelyre rendkívül tartós és tetszetős bőre miatt igencsak vadásznak: a kockás piton bőréből készülnek a legdrágább cipők meg táskák. Az afrikai törpekrokodil a másik büszkesége, az állat havonta 3–4 kilogramm marhahúst fogyaszt. A gyűjtemény egyes állatai havonta csak egyszer táplálkoznak, de akkor igen nagy mennyiséget kebeleznek be. Mások hetente egyszer vesznek magukhoz élelmet, a növényevőket pedig naponta kell etetni.

Különleges nevek, történetek

Steinhüber gyűjteményének minden egyedéhez külön magyarázatot fűz. A pufogó viperát azért nevezik így, mert pufogó hangot hallat, amikor bosszantják. A gaboni vipera a földön található leghosszabb, legnagyobb méregfogú vipera, erről kapta a nevét a cég, amelyet Gabonicának neveznek. A pálmatolvaj a világ legnagyobb szárazföldi rákja, teste mindössze félméteres, de ha kinyújtja a lábait, akkor a hossza akár a 120 cm-t is elérheti. A nevét onnan kapta, hogy rendszeresen felmászik a pálmafákra, és a kókuszdiókat könnyedén feltöri. A szudáni páncélos gyík sajátossága az, hogy – a leletek tanúsága szerint – 10 millió év alatt semmit sem változott.

A gyűjteményben található példánynak most éppen hiányzik a farka, de ezen nem érdemes bánkódni, mert kinő neki. Láttunk tobzos farkú gyíkot, sárga, kis anakondát, telepes agámát, és hondurasi vörös királysiklót, amelyet a házigazda kivett a tározóból, és megmutatott. Ritkaságszámba megy az orrszarvú vipera, amely mostanában elrejtőzik a nézők elől, mert éppen vedleni készül. „Mikor ez a folyamat befejeződik, a teste türkizkék és piros színű lesz”, tájékoztatott Steinhüber István. Az aligátor teknős, vagy harapós teknős igen agresszív. Az újszülött aligátort is megtámadja. Steinhübel István népes „családja” Marosvásárhelyről valószínűleg Brassóba utazik majd, hogy ott mutassa be a közönségnek a nem mindennapi látványt.