KMN – Hajózni hurrikánban

A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott, Életem a tenger című előadás házigazdája Mile Lajos főkonzul volt. A hosszújáratú tengerészkapitány megpróbálta 40 évnyi tapasztalatát 40 percben elmesélni, kezdve a tengerészakadémiától a hajóparancsnokságig. Elmondta, Dékány András tengerész-író „bolondította el”, így lett ő is tengerész, 1970-ben került a magyar tengerhajózáshoz.

Az idén februárban nyugdíjba vonult, a legmagasabb szintű tengerészkapitányi képesítéssel rendelkező hajóparancsnok a hajózás általános tudnivalóit osztotta meg a közönséggel, személyes tapasztalatából vett példákkal illusztrálta mondanivalóját. A kívülálló számára talán meglepő lehet, hogy a tengeren a legnagyobb veszélyt a tűz jelenti, és kevésbé veszélyes a vihar. A kapitány mindkét jelenség veszedelmét megtapasztalta.

Mint elmesélte, előbbi úgy történt, hogy egy olajos magvakkal megrakott hajó kigyulladt a hőségtől, 21 napig égett a rakomány, majd három hétig építették újra a hajót. Az eset azért nem torkollt tragédiába, mert a hajó nem volt a tengeren. A viharba kerülés veszélye akkor történt, amikor egy hurrikán elől menekültek: ilyenkor az a szabály, hogy soha nem befele, hanem mindig kifele kell menekülni a tengerből. Mint a kapitány kifejtette, a szabályokon kívül több tudományterületet is használnak hajózáskor, ilyen például a csillagászati navigáció, tengerrajz, térképészet. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a tengeri koordináció könnyebbé és pontosabbá vált. Ami változatlan maradt, az a sebesség mértékegysége, ami még mindig a csomó: ahány tengeri mérföldet tesz meg a hajó, annyi csomóval halad.

„A változatlan dolgoknál maradva, a csempészet és a kalóztámadás mindig gyakori a tengeren, sőt évről évre rosszabb a helyzet. Például mindenki tudja, hogy Egyiptomban a Marlboro, Dél-Amerikában meg a whiskey a valuta” – mondta el Simon Csaba a csempészetről. Hozzátette, a kalóztámadások ellen állandó felügyelettel védekezett, emellett álmatrózokat helyezett a hídra, szögesdrótot a korlátra. Ez olyankor történt, amikor a „hajózás bűnbe esett”, viszont amikor csendesebb vizeken evezett a tengerészkapitány, számos kellemes élményben volt része.

Ilyen volt például, amikor az angol királyi családnak szállított rakományt brazíliai birtokukra, vagy amikor magyarokkal találkozott a nagyvilágban. Az előadáson a mérhető és mérhetetlen értékekről is szó esett. Mint elhangzott, mérhető egy újépítésű hajó értéke, ez mérettől függően 10–100 millió dollár között ingadozik. A hajóskapitány hozzátette, hogy még az ócskavasnak feldarabolt hajó is egymillió dollárba kerülhet. A mérhetetlen érték pedig a hajós vonzalma és szeretete a tenger iránt. És azt, hogy miért csábítja a hajóst a végtelen kékség, Simon Csaba tengerészkapitány egy idézettel magyarázta: „az emberek minden bajának egy a forrása: nem tudnak nyugton megülni a szobájukban.” (Joseph O’Connor: A tenger csillaga)

Bede Laura