Kis faluból a világ nagy színpadára: bízik Kalotaszeg támogatásában a leginspirálóbb fiatal tehetségnek jelölt Kovács Nóra

Másrészt, mindig is igyekeztem, és fontos volt számomra, hogy arra bátorítsam a fiatalokat, merjenek nagyot álmodni és próbára tenni magukat. Ha elnyerem ezt a címet, még inkább küldetésemnek érzem majd, hogy segítsem a tehetséges vagy kilógni vágyó diákokat abban, hogy bátran kérdezzenek, és elinduljanak versenyeken, legyen az a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája (TUDEK), az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia (OTIO) vagy más pályázat.

és ezek a kapcsolatok folyamatosan gazdagítják a szakmai és személyes fejlődésemet.

– Az elmúlt években több tudományos eseményen, versenyen is részt vettél, milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodtál?

– Az ilyen kaliberű versenyekről nyilván rengeteg tudással tér haza az ember, hiszen az események tele vannak inspiráló előadásokkal, amelyeket nem ritkán Nobel-díjas tudósok tartanak. De, amit talán még fontosabbnak tartok – és amit korábban kissé eltúlzottnak gondoltam –, az a kapcsolati háló kiépítése. Ezek az események nemcsak szakmai fejlődést hoznak, hanem hosszú távú, értékes kapcsolatok kialakítását is lehetővé teszik, ami később sokszorosan megtérül. Hadd idézzek egy példát, amit Amerikából hazafelé írtam meg a repülőn arról, hogyan születtek ezek az értékes kapcsolatok:

„A múzeumok, kutatólaborok és felhőkarcolók látványa is meghatározó volt, de amire biztos emlékezni fogok, az a zsűrizés napja.

Először egy német lány csatlakozott hozzám, aki a mosás során letöredezett mikró műanyagokkal foglalkozott kutatásaiban. Majd egy svájci srác, aki egy optimalizált levegőtisztítót hozott létre. Egy New York-i fiú is csatlakozott hozzánk, aki egy AI (mesterséges intelligencia) modellt fejlesztett a rák korai szakaszainak gyorsabb detektálására. Természetesen itt volt a magyar csapattársam, Benedek, és még sok más kivételes ember, akikkel összehozott minket ez a verseny. Ezek a barátságok és a kilátásban lévő közös munka nagyon inspiráló hatással volt rám”.

Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnökinformatikus hallgatójaként több izgalmas dologgal is foglalkozom. Nagyon szeretem a tantárgyaimat, és érdekesnek tartom őket – ebben persze a tanáraimnak is nagy szerepe van –, ezért próbálom a lehető legpontosabban és legrészletesebben megtanulni mindet. Emellett az egyik professzorom javaslatára gyakorlótanár lettem egy matekosabb tárgyból, ami azt jelenti, hogy gyakorlati órákat tartok az elsőéveseknek. Számomra ez hatalmas megtiszteltetés és kihívás, és egyre inkább úgy érzem, hogy a tanítás akár mellékfoglalkozásként is szerepelhetne a jövőmben.

Ezen kívül egy új projekten is elkezdtem dolgozni, ami jelenleg még fejlesztés alatt áll, de remélem, hogy nemsokára konkrét hírekkel is szolgálhatok róla. Mindemellett pedig valamilyen csodálatos módon az életemben folyamatosan történnek meglepetések – például erre a díjra sem számítottam, de nagyon örülök neki, és hálás vagyok, hogy részese lehetek.

Az AI mindig is lenyűgözött, és úgy érzem, hogy hatalmas potenciál rejlik benne. Ha lehetőségem adódik rá, szívesen kutatnék is ezen a területen. Azonban eléggé családcentrikus vagyok, így ez jelentősen befolyásolhatja a jövőbeli terveimet. Az a célom, hogy olyan szakmai pályát építsek ki, amely összhangban van a személyes értékeimmel.

Próbáljatok ki minél több dolgot, még ha elsőre érdektelennek vagy unalmasnak is tűnik, mert így fogjátok megtalálni, mi okoz nektek igazán boldogságot és sikerélményt. Emellett bátran jelentkezzetek tudományos versenyekre, mint a TUDEK vagy az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia. Ezek a megmérettetések nemcsak új tapasztalatokat adnak, hanem közelebb is visznek céljaitokhoz, és segítenek megtalálni a számotokra legmegfelelőbb utat. Például én is egy ilyen versenyen, amelyen még díjat sem nyertem, találtam meg az életre szóló motorjaimat. Végül pedig ne feledjétek: minden nagy siker egy sor kis lépéssel kezdődik!