Királyi vitézek Csíkmadarason

A tábor keretmeséje IV. Béla, a második honalapító király idejébe kalauzolja a táborlakókat, abba az időbe, amikor a rátermett várnokoknak a tatár sereg támadásaitól kell megvédelmezniük az országot. Ügyességükkel, leleményességükkel és bátorságukkal győzedelmeskedhetnek az „ellenség” felett, elsajátítva közben a várépítés fortélyait, megismerve a korabeli művészeteket és tudományokat. A korabeli vásártéren szebbnél szebb tárgyak készítésére használhatják kézügyességüket, és amikor a kezük elfárad, kipróbálhatják, hogyan jár a lábuk a cifra népi zenére.

A vásárteret elhagyva a királyi ménes felé tartanak, ahol megtanulnak lovagolni, íjazni, ostort csattogtatni vagy akár lándzsát dobálni. A felfedezőút során a tábor résztvevői bejárják a Csíki-medence és a Székelyföld különleges helyeit, gyalogosan vagy négy keréken közelítve meg a különféle földrajzi és történelmi nevezetességeket. Az elfáradt utazók a kolostorban pihennek meg, ahol a szerzetesek tudásából sajátíthatnak el ismereteket, mint például iniciáléfestést, papírmerítést, gyertyaöntést. Azok a táborlakók, akik szeretik a kertészkedést vagy éppen az erdőirtás ellen szeretnének egy hatalmas felkiáltójelet állítani, azoknak kedvükre való a királyi birtokon folyó csemeteültetés.

Azok, akik a kalandot kedvelik, nehezen tudnak választani a tutajozás és a hegymászás között. A kaland mindenki számára biztosított a várudvaron, ahol különféle ügyességi és erősségi, egyéni vagy csoportos vetélkedők várják a bátor látogatókat, akikből a nap végén akár dicsőséges vitézek is kikerülhetnek. Ezenkívül a király egy különleges próbát tűz ki célul népének: 24 órás stratégiai játék elé állítja fiatal vitézeit, hadd lássa, melyik vár lakói a legbátrabbak és legügyesebbek országából. A táborozó cserkészek a hét végéig élvezhetik a tábori életet, a természet közelségét, a robinzoni életformát. A tábori élet egyfajta kiszakadást jelent a mindennapi kényelemből, a megszokott életkörülmények közül. Kivonulás a hivatalok, intézmények világából, harc az időjárással, a kemény talajjal.

Itt nem számít, hogy a táborozó  szülei,  testvérei mihez értenek, itt csak az számít, amit ő tud. Itt sátrat kell verni, tüzet gyújtani, ebédet főzni, asztalt készíteni. Ha nem teszi, felkopik az álla. Ide bizony robinzoni munkakedv és szorgalom kell. De ebben a légkörben felébred az alvó erő, kinyílik a lélek, ebben az életformában benne van az alkotás, a jó cselekedetek izgalma, öröme. Itt tudják a résztvevők,  hogy számíthatnak vezetőikre, cserkésztestvéreikre.

És ami a legfontosabb, tudják, hogy mások is ugyanúgy számítanak rájuk. Itt a táborozó nem egy porszem  a tömegben, hanem ő maga. Felfedezheti  önmagát, kipróbálhatja tudását,  rátermettségét, megküzdhet önmagával,  jobb emberré válhat. A cserkész a természetben mindig otthon fogja érezni magát, és bármilyen nehéz helyzetben megtalálja a kivezető utat. Helyes értékítéletre tesz szert, megtanulja megbecsülni a maga és mások munkáját, napról napra ügyesebb lesz. Lesz célja életének és időskorában – visszatekintve a most átélt élményekre – úgy érezheti majd, hogy nem élt hiába, általa jobb lett a világ, ő is hozzátett valamit ahhoz, hogy a velünk élő és az utánunk következő generációknak jobb élete legyen.

Szerző: Salló Emőke

Őskori számháború – unitárius gyermekek Várfalván

Az Erdélyi Unitárius Egyház ifjúsági szervezetével, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylettel immár 16 éve szervez nyaranta gyermek- és szórványtáborokat. Az idei harmadik gyermektábort a Torda melletti Várfalván rendezték július 19–25. között. A tábor helyszínéül a magyar többségű aranyosszéki községközpont unitárius paplaka, temploma, tanácsterme, kultúrháza és annak udvara szolgál. A táborban 80 erdélyi gyermek nyaral, akikhez az árvíz sújtotta magyarországi Ónodról 14 táborozó társul. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei tábornak is meghatározott témája van: az emberiség fejlődésén vezeti végig a résztvevőket  a kezdetektől napjainkig, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mi „vette rá” az embert, hogy fejlődjék, újat alkosson, és mi volt az adott kor legfontosabb jellemzője, amely a mára is kihat. A táborlakók egyik nap ősemberek, akik lakóhelyet építenek maguknak a szabadban, törzsekre és nemzetségekre szakadva próbálják felidézni a távoli ősök vad ösztöneit a számháború forgatagában. Másik nap a nagy ókori civilizációkkal ismerkednek a gyerekek, később a középkort és a lovagok világát fedezik fel együtt, majd következik az újkor, számtalan vívmányával, végül a jelen.