Kézművesmestereknek segítenek – Virtuális múzeumok alakulnak

Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Kulturális Intézet igazgatója a Krónikának elmondta, eléggé szerteágazó a kezdeményezésük, amelynek célja segítséget nyújtani a helyi kézműves szakembereknek, hogy műhelyüket turisztikai célpontként a legjobban kiaknázzák. Továbbá elmondta, a kezdeményezéshez részben a Norvég Alapnál pályáztak, ami által 80 ezer eurós támogatáshoz jutva három jelentős lépést tehettek.

Ezek közül az egyik egy adatbázis a www.mestersegek.ro honlapon, amelyben a mesterek és bizonyos adataik találhatók meg. A második az ott megtekinthető filmek készítése volt, amelyek a fafaragást, a pásztorkodást, a kenyérsütést, a zsindelymetszést, a szilvapálinkafőzést, a kosárfonást és seprűkötést, a molnár- és a kovácsmesterséget, a méhészetet és a mézeskalácssütést mutatják be. Imreh-Marton István elmondta, ezeket az elmúlt hónapokban több ezer fiatal látta.

„Szeretnénk a most felnövekvő nemzedékben tudatosítani ezeket az értékeket” – tette hozzá. A program keretében 42 olyan hagyományos mesterséget azonosítottak, amelyet még művelnek Kovászna megye területén, és 250 ezzel foglalkozó mesterembert vettek számba. Már elkezdték menteni, ami menthető, ennek az eredménye az említett kisfilmek mellett számos fénykép is a műhelyekről és szerszámokról, köztük olyanokról, amelyek tulajdonos nélkül maradtak. Az internetes adatbázisukat műfajilag és területileg is bővíteni fogják a továbbiakban – emelte ki az igazgató.

A pályázat harmadik ága a műhelymunkák, amelyek keretében turisztikai csomagokat készítettek, s különböző cégeknek, szervezeteknek ajánlanak. Erre marketingstratégiát dolgoztak ki, különböző szakembereket vontak be, közöttük marketingest, PR-szakembert, néprajzost és másokat, így olyan eszközt alkottak, amelyet a helyi vállalkozások használhatnak. Részletesebben olvashatnak róla az érdeklődők – akár önkormányzatok, vállalatok az említett honlapon. A projekt keretében elkészült marketingstratégiát az elkövetkező időszakban szeretnék alkalmazni.

A jogi ügyeket is rendeznék

„A megfelelő jogi formát is meg kell találnunk, ebben a tekintetben hátrány, hogy a legtöbb népi mester idős, és a legegyszerűbb papírostól is tart, szóba se jön, hogy bejegyezzenek egy céget vagy egyesületet” – tájékoztatott Imreh-Marton István. Hozzátette, „a tudás az ő kezük munkájában van, és a legtöbbjük az utolsó órájában van annak, hogy átörökítse a mesterségét, ezért a jogi lépéseket mi szeretnénk megtenni”. A kezdeményezés lényege az, hogy a turista ne közvetlenül a mester műhelyébe toppanjon be, hanem egy szervező közbenjárásával érkezzen, aki tudja, hogy mikor hány turista menne, így beoszthatja a látogatókat kisebb csoportokba, több helyszínre, elkerülve a tolongást, valamint időpontot egyeztet a mesterekkel, hogy ne terheljék meg őket. „Erre a módszerre Korondon már találunk példát” – közölte az elnök.

Imreh-Marton István elmondta, régi álmuk, hogy a környék minden településén az önkormányzat vagy akár az egyház révén, esetleg magánfelajánlásból származó egy-két szobányi helyiség álljon a rendelkezésükre, ahol létrehozhatják a virtuális múzeumot. Így az elhagyott műhelyekből származó kellékeket, ha nem is falumúzeumban, legalább tájházban gyűjthetnék össze. Az így készült fényképeket megtalálhatják a honlapon az érdeklődők. Az igazgató elmondta, nem áll módjukban megvásárolni ezeket a kellékeket, ezért a virtuális térbe menekítik őket fotózás révén.

A fiatalokra is szükség van

A tájházakba alkalmaznának egy-egy helyi fiatalt, aki a turistákkal foglalkozna, emellett pályázatot írna, adminisztratív ügyeket intézne. Szerencsés esetben a fiatal alkalmazott el is tanulhatná az adott mesterséget, amely így megmaradna, és nem tűnne el, mint számos régi szakma. A tájházakban pedig a már nem használt, ide menekített szerszámokat állítanák ki, amelyekről az ott dolgozó fiatalok tájékoztatnák a turistákat, akik a mesteremberek műhelyeit nem lepnék el állandóan.

Ráadásul a tájházakban lennének kézművessarkok is, ahol a látogatók kipróbálhatnának egy-egy mesterséget, ez élmény lenne számukra, esetleg önállóan szuvenírt készíthetnének, amelyhez a nyersanyagot helyileg vásárolnák meg. Ehhez olyan fiatalokra számítanak a kezdeményezők, akik az adott szakmát megtanulnák, itthon maradnának, és helyi értéket menekítenének, hiszen biztos megélhetést nyújtana számukra ez a munka.