Kártérítést fizet a Târgu Neamţ-i kórház két baba felcserélése miatt

Az ítélet február 17-én született. Az eset öt évvel ezelőtt történt. A 33 éves Ramona Floreant évekig megalázták és bírálták a kórház alkalmazottai, amiért „egy sajnálatos tévedés miatt” sor került a csecsemők cseréjére a szülészeten – írta az Adevărul című lap.

A kislány 2011. június 2-án jött a világra, egy fél órával korábban egy másik édesanya adott életet kislányának. Ramona Florean a lapnak elmondta, természetes úton szült, és amíg vajúdott, a másik anya már életet adott kislányának, a babát pedig az újszülöttosztályra vitték. Körülbelül 30 perc múlva szült Ramona Florean is, aki elmondta, azonnal megmutatták neki szőke rövid hajjal, hosszú körmökkel, fehér arcbőrrel született kislányát. Az anyát a kórterembe vitték, néhány óra múlva pedig odavitték hozzá szoptatni a babát, Ramona Florean pedig azonnal észrevette, hogy jóval sötétebb hajú és az arca is más, viszont a pólyára rögzített cetlin az ő kislánya neve szerepelt.

„Mivel a másik édesanya nem tudott szoptatni, csak két nap múlva vitték hozzá a babát. Amikor megláttam a nála levő újszülöttet, rögtön láttam, hogy az én kislányom, hiszen közvetlenül születés után láttam már\" – mondta az anya, aki akkor még nem merte megosztani gyanúját a másik édesanyával. Amikor az asszisztensnő bement a kórterembe a babákat átöltöztetni, és kicsomagolta őket a pólyából, Ramona Florean észrevette, hogy a kislány karkötőjén a másik baba neve áll, az asszisztenső viszont megnyugtatta, hogy csak a karkötőket cserélhették össze, az újszülötteket nem.

Az egyészségügyi alkalmazottak elmondása szerint bolondnak nézték Ramona Floreant, hogy nem akarja elfogadni saját gyerekét. Az igazság csak a negyedik napon derült ki, amikor a szülésnél jelen lévő nővér újra ügyeletes volt, és megerősítette Ramona Florean gyanúját: látta, hogy a kislánynak anyajegy van a lábán, ezt pedig be is írta a baba kórlapjába. Az ügy az újszülöttosztályon tisztázódott, a két édesanya pedig vérvizsgálatot végeztetett a babákon, hogy biztosan a saját gyerekükkel térhessenek haza.

Ramona Florean ezt követően sokáig rettegett, hogy elveszik tőle a gyermekét, depresszióba esett, pszichológushoz és pszichiáterhez is fodult. Ügyvédet akart fogadni az őt ért sérelmek miatt, viszont a városban élő jogászok közül mindegyik azzal utasította el, hogy valamelyik egészségügyi alkalmazottnak jó ismerőse vagy rokona. Végül egy vaslui-i ügyvédnő, Daniela Tonica vállalta el az ügyet, amelynek eredményeképpen végül kártérítést ítéltek meg az édesanyának.

Babacsere Franciaországban

Majdnem 2 millió eurós kártérítést ítélt meg tavaly februárban egy francia bíróság a cannes-i szülészeten húsz évvel ezelőtt elcserélt két lány családjainak. Sophie Serrano 1994 júliusában szülte meg kislányát, Manont egy cannes-i klinikán. Sárgaság miatt az újszülött fénykezelést kapott, de helyhiány miatt egy inkubátorba helyezték egy másnap született, szintén sárgaság miatt kezelésre szoruló másik újszülöttel, Mélanie-val. A lányokat a kezelés végén az egyik ápolónő felcserélte, és figyelmetlenségből nem a biológiai szüleiknek adta át. Mindkét kismama azonnal jelezte, kétségei vannak afelől, hogy a saját gyermekét kapta vissza.

Tíz évvel később Manon apja apasági tesztet kért, mert úgy gondolta, hogy a kreol bőrű lány egyáltalán nem hasonlít a szüleire. Nem sokkal azután, hogy kiderült, Manon nem az ő lánya, Sophie-ról is megállapították, hogy nem ő a lány biológiai anyja. A család feljelentést tett és keresni kezdték a másik családot. Megtudták, hogy Manon születésekor egy fiúnál és két lánynál jelent meg sárgaság a cannes-i szülészeten, de a klinikán csak két fényterápiás inkubátor volt, ezért a két lányt ugyanabba az inkubátorba helyezték.

A két család először akkor találkozott egymással, amikor a lányok tízévesek voltak, de egyik szülő sem kérte a gyermekek kicserélését, miután az elválás gondolata mindkét esetben megerősítette a lányok kapcsolatát azzal az anyával, aki nevelte őket. Ráadásul néhány találkozás után teljesen megszakadt a kapcsolat az egyébként egymástól alig harminc kilométerre, de teljesen különböző szociális és kulturális körülmények között élő családok között.