Káposztaünnep mint családi esemény Csíkszépvízen

Szombaton a Nád-dűlőben szüretre gyűltek össze a község káposztatermesztő gazdái. Több mint ötszáz szépvízi, borzsovai és csíkszentmiklósi családnak van két-három áras területe a mintegy 25 hektáron fekvő káposztáskertben. A Nád-dűlőben a talaj és a klíma is kedvező ahhoz, hogy a vékony levelű káposzta megteremjen. Nyolc évvel ezelőtt újították fel azt a régi hagyományt – amelyről írásos emlékek már az 1700-as évekből is vannak –, miszerint egyszerre, egy időpontban vágják le a káposztát a termelők, és ott helyben értékesítik is azt.

Ünnep volt ez régen is, ünneppé vált ismét, ezzel zárják a gazdák a mezőgazdasági évet. Kora reggel a földekre vonul az egész család, van, hogy távolabbi rokonokat, barátokat hívnak, és közösen vágják le a káposztát. A család apraja-nagyja munkálkodott, sorra teltek meg a kasok friss, ropogós káposztával. „Nagy családi esemény ez, szoktuk tartani az ünnepet. Három ár területen termelünk, egy részét eladjuk, mert a családnak nem kell ennyi káposzta” – magyarázta egy másik gazda.

Vékony a lapija, hamarabb beérik és finom – ez a titka annak, hogy évről évre egyre többen járnak vissza ide káposztát vásárolni. „Ez egy szelet az életünkből, ahol be tudjuk mutatni, hogy itt, a Keleti-Kárpátok tövében hogyan is él a székely. Ezzel a rendezvénnyel tulajdonképpen csak a régi emlékeket, apáink örökségét próbáljuk feleleveníteni, viszszahozni, továbbvinni. Akkor is rendezvény, ünnepély volt, akkor is húzták a cigányok, és akkor is elkelt a káposzta” – elevenítette fel Ferencz Tibor, a község polgármestere. Egy kilogramm káposztáért egy lej ötven banit, esetenként két lejt kértek. Mint a termelők mondták, inkább a kisebb fejeket keresik a vásárlók, mert azokat kisebb hordókba is bele tudják tenni.

Nem csak a káposztáskertben, hanem a szekereken felvonuló ifjúság körében is nagy volt a vidámság. A három falu székelyruhába öltözött leányai és legényei, valamint a vendégtelepülések – Kutas, Újkígyós, Mezőbergenye – hagyományőrző csoportjai, élükön a Csíkkarcfalvi Fúvószenekarral, zene- és énekszóval vonultak végig a falun, majd érkeztek a Nád-dűlőbe. Mire a felvonuló társaság megérkezett a káposztáskert melletti pályára, már javában rotyogtak az üstökben a finomabbnál finomabb káposztás ételek.

A főzőversenyre 12 csapat nevezett be, az üstökbe disznóhús, füstölt csülök, szalonna, kolbász, paradicsom, hagyma, paprika, és természetesen szépvízi káposzta került, azaz – amint valaki fogalmazott – „minden földi jó”. Mialatt a csapatok azon igyekeztek, hogy az övéké legyen a legfinomabb káposztás étel, a színpadon a hagyományőrző csoportok énekében, táncában gyönyörködhetett a közönség.

„Ilyen és ehhez hasonló eseményekre van szükség ahhoz, hogy elhiggyük, rájöjjünk, olyan értékeink vannak, amit sem Bukarestből, sem Budapestről, sem Brüsszelből nem tudnak számunkra biztosítani, csak mi tudjuk saját magunknak” – fogalmazott Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke.