Kalandos történetű hegedű

A népszerű amerikai hegedűművész kalandos múltú, 4 millió dollár értékűre becsült Stradivari-hegedűjével lépett pódiumra Budapesten a tavaszi fesztiválon. Joshua Bell zeneszerető családban nőtt fel, édesanyja zongorán, édesapja pedig hegedűn játszott. Gyermekként alig gyakorolt többet napi két óránál, mivel inkább sportolással töltötte szabadidejét és az átlagos gyerekek életét élte.

Álruhában a metróállomáson

A népszerű amerikai hegedűművész elmondása szerint hamar megtanulta, hogy a minőségi gyakorlás többet ér a sokórás mennyiségi ismételgetésnél. Két évvel ezelőtt, egy újságíró ismerősének tett szívességként vállalkozott arra, hogy álruhába öltözve egy washingtoni metróállomáson – még az utcazenészek szempontjából is szokatlan helyen – szórakoztassa muzsikájával az arra járókat.

A munkába siető emberek közül csak néhányan figyeltek fel rá, és azt tanácsolták neki, hogy válaszszon valamivel forgalmasabb helyet „előadásainak”. A zene és az előadási körülmények kapcsolatát boncolgató „szociológiai kísérlet” – amelyről később többoldalas cikk született – arra ösztönözte Joshua Bellt, hogy még inkább megbecsülje hallgatóinak figyelmét.

Izgalmas múltú hangszer

Joshua Bell Stradivari-hegedűje egykor Bronislaw Huberman hangszere volt. A hangszert a Carnegie Hallban tartott egyik koncertje során lopták el másodszor – és úgy látszott végleg – a világhírű hegedűművésztől. A tolvaj ezután 15 éven keresztül szórakoztatta hegedűjátékával New York kávézóinak közönségét, végül özvegye 1986-ban visszaszolgáltatta a hangszert.

A Stradivarit később Norbert Brainin vásárolta meg, akivel Bell egy közös koncertjük alkalmával találkozott, és ahol a művész megengedte neki, hogy megszólaltassa a hangszert. Bell, aki beleszeretett a Stradivariba, miután eladta akkori hegedűjét, egy Tom Taylor Stradivarit, megvásárolta az izgalmas múltú, 4 millió dolláros hangszert.

„Az aranykorszakban, 1713-ban készült, amikor a legédesebb hangon szóló, legjobb egyensúlyú hegedűk születtek” – mesélt a művész hangszeréről, amely egyébként egy különleges, nyomást és párát mutató műszerrel ellátott, szinte klimatizált tokban járja vele a világot. Joshua Bell „hobbizeneszerzőnek” tartja magát, és bár érdekli a karmesteri munka is, amelynek valószínűleg több időt fog szentelni az elkövetkezendő években, de a hegedülést biztosan nem fogja abbahagyni.