Ismét temetnék Piedonét

 „Ma reggel a szerettei holtan találták a világ egyik legnagyobb színészét az ágyában. Váratlanul érte a szeretteit és az orvosát az eset, nem volt a tragédiára utaló jel” – olvasható a feltehetően hamis hírben. A halálhír azután kezdett el terjedni, hogy pénteken valaki létrehozott a Facebookon egy „RIP Bud Spencer” nevű oldalt, ami aztán gyorsan gyűjtötte a csatlakozókat.

A Piedone-filmek sztárja Carlo Pedersoli néven született Nápolyban, tavaly október 31-én ünnepelte 83. születésnapját. Nápolyi születésére egyébként igencsak büszke, a Piedone Afrikában című filmben a kérdésre, hogy ő olasz-e, azt feleli: „Nem, nápolyi vagyok!” Nem a mostani az első eset, hogy halálhírét keltik, a legutóbbi hasonló híresztelés is gyorsan terjedt a világhálón 2009-ben rajongóinak ezrei fejezték ki részvétüket a közösségi média minden felületén, végül maga a színész hivatalos képviselője jelentette be, hogy Bud Spencer nem halt meg: „Él és jól van, ne higgyenek az interneten terjedő álhíreknek.”

Ám ettől sok rajongó egyáltalán nem nyugodott meg, sokuk igen dühös az álhalálhírek terjesztőire, mert – mint írták – igencsak felkavarta őket kedvenc színészük esetleges távozása. A mostani eset kapcsán akad, aki úgy véli, hogy a színész valóban elhunyt, csupán várnak néhány napot a hír bejelentésével, a legtöbben azonban nem hisznek a senki által meg nem erősített híresztelésnek.

Az 1929-ben született sztár kimagasló szellemi képességeivel tűnt ki az iskolatársai közül: ötévesen kezdte el az iskolát, az ötödik osztályt meg egyszerűen csak átugrotta, és hatosztályos gimnáziumban folytatta. 16 évesen már a római egyetem vegyészhallgatója volt, csak a családja Brazíliába költözésének „köszönhető”, hogy nem egy labor mélyén, névtelenül meghúzódva élte le életét. Másfél év után, 1948 végén visszatért Rómába, ahol a jogi karon folytatta az egyetemet, no meg a sportot: 1949-ben olasz bajnok lett mellúszásban, 1950-ben 100 méteres gyorsúszásban. Mégis elsősorban vízilabdásként ismerhetjük őt, az 1950-es Eb-n csapatával 4. helyezést ért el. Szinte ezzel egy időben kezdett színészkedni, első szerepét 1951-ben kapta a Quo Vadis című történelmi filmben Néró császár testőreként, igaz, ebben még nem volt szövege sem. 16 év kellett hozzá, hogy Hollywoodból szerződést kapjon, ekkor hagyott fel végleg a sportolói karrierjével és Amerikába költözött. Terence Hill-lel az Isten megbocsát, én nem című film felvételén ismerkedtek meg, bár korábban már volt egy közös filmjük, még Olaszországban az 1959-es, Hannibal című filmben, de közös jelenet híján érthető, miért nem emlékeztek egymásra. Legnagyobb sikereiket közösen érték el: 1967 és 1985 között tizenhét filmet forgattak együtt, párosuk legendává vált, olyan filmekkel, mint a Különben dühbe jövünk, az És megint dühbe jövünk, Az ördög jobb és bal keze, a Kincs, ami nincs vagy a Nincs kettő négy nélkül. 1985 után Bud Spencer egy kivétellel (az 1994-es Bunyó karácsonyig című filmmel) csak önállóan forgatott, valamint saját légitársaságot alapított Mistral Air néven, később az eladásából származó bevételből egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet vásárolt, és elindította Bud Food nevű saját étteremláncát. 2010-ben Terence Hill-lel közösen életműdíjat nyert.