2010. január 29., 08:342010. január 29., 08:34
Hajnalban szállt le Új-Delhiben a török légitársaság gépe. A ködös, álmos reggel mégis pillanatok alatt ráébresztett, hogy figyelni kell, mert kiléptünk a biztonságos Európa területéről. Pénzváltás és rövid alkudozás következett az előre fizetős taxisnál, és máris a valódi India fogadott: jellegzetes szag és egy igencsak hangos alapzaj szegődött mellém és kísért egészen a hazarepülésig. A reptéren várakozó taxik átlagéletkora hozzávetőleg 50 év volt, ezen azonban kint nem kell csodálkozni, ugyanis a mai napig azokat az autókat vezetik, melyek még az angol gyarmat idején kerültek India földjére.
S mindezek mellett a forgalomban megtalálhatók a biciklis riksások, a motoros riksások, a modern személygépkocsik, és az európai szemmel nézve nagyon csicsásan feldíszített buszok, teherautók is. A forgalom jellegzetessége, hogy mindig sokan vannak az utakon, ez alól még az éjszakai órák sem képeznek kivételt. Az is érdekes, hogy nincs az autóknak visszapillantó tükrük, de mint kiderült, erre nincs is szükségük, mert úgysem használnák. Mindenki megy, amerre lát, aki pedig előzni akar, az dudál.
Így aztán mindenki mindig dudál. Apró koccanások gyakran előfordulnak, de ebből nem csinálnak nagyobb ügyet: egy hangos ordítás, és mindenki megy a dolgára. Valószínűleg ezért van, hogy minden jármű be van horpadva. De ha a sofőr az utcán sétáló, természetesen kivilágítatlan szent tehenet küldi a másvilágra mindenféle szándékosság nélkül, akkor ez nagyobb mélyedéseket is okozhat a minden bizonnyal jogosítvány nélkül vezető indiai sofőr járgányán. Ha egyik napról a másikra valóban köteleznék a jogosítványt, minden bizonnyal hetekig leállna a forgalom egész Indiában. Jelenleg azonban egyre zsúfoltabb a forgalom, ugyanis csak Delhiben naponta ezerrel nő a motoros járművek száma, olvastam ottlétünkkor a The Timesban.
| Utcai zenész Jodhpurban, a „kék városban” A szerző felvétele |
Az első hajnalon még belém rekedt a szó a nagy forgalom láttán, de még inkább, amikor keskeny utcákon kanyarogva a szálloda felé, egyszercsak egy tehén sétált velünk szembe... Néhány órás pihenő után a vonatállomásra mentünk, hogy elinduljunk India legnagyobb és egyik legkülönlegesebb, egykor maharadzsák lakta tagállamába, Radzsasztánba, melyet királyok földjeként emlegetnek.
Első állomásunk Jaisalmer volt, az aranyváros, mely a Thar sivatag közepén található, és arról híres, hogy itt található az egyetlen olyan vár, melyet a mai napig laknak. Szállásunk is a várban volt, lakosztálynak minősíthető szobánkat fejenként nagyjából egy kifli áráért béreltük. A homokkőből épült, faragott templomok tornyai közt a felkelő nap látványa életre szóló emlék. A 99 bástyájú vár hajdani pompáját még el lehet képzelni, ha a megannyi tetőtéri kávézó valamelyikéről nézelődünk, de ha lent sétálunk a szűk utcákon, már óhatatlanul arra kell figyelni, hogy ne lépjünk egy tehénlepény közepébe, vagy termetes őszentsége nem készül-e éppen mellettünk elmenni, elfoglalva az egész utcácskát.
Ez csak Indiában történhet meg, nyugtázzuk, majd később azt is, hogy a fejünk fölött cikázó vadászrepülők jelenlétét a Pakisztán és India közti folyamatos konfliktus indokolja. Mindössze néhány kilométerre voltunk a pakisztáni határtól, de a helyiek megnyugtattak, hogy Jaisalmerben nincs ok az aggodalomra. Ezt elhittük nekik, és tevére ültünk, hogy két napig a sivatagban tevegeljünk. A békés tevegelés során többek között azt is megtudtuk, hogy hogyan áll a teve-asszony árfolyam, s miért is nem nősült meg a már jó negyvenesnek tűnő, de valójában alig huszonéves tevegazda.
| Udaipur, India Velencéje. A helybeliek a muzulmán ünnep kezdetét várják A szerző felvétele |
Utazásunk második nagyobb állomása Jodhpur volt, a kék városként ismert település. Az óváros szűk utcáinak épületei mind kéken virítanak a sivatagi napsütésben. A város fölött pedig tekintélyt követelően magaslik a maharadzsák építette Mehrangarh-vár, amely nem csak a külföldiek, de az indiaiak számára is jelentős turisztikai látványosság. A hatalmas, vörös kőből épült vár falai között egy képzeletbeli történelmi utazáson vehetünk részt: múzeumában a maharadzsák egykori kincsei a pompás múltat elevenítik fel.
Kimerülve a sok látványtól, a több száz olcsó tetőtéri étterem egyikét választottuk éhségünk csillapítására, ahol olyan meglepetésben volt részünk, amilyenről álmodni sem mertünk volna: a szűk tetőtérben azokkal a székelyudvarhelyiekkel futottunk össze, akik szintén ebben az időszakban barangoltak Indiában. Egy 1 200 000 000 lakosú országban ez a véletlenek véletlene volt!
Miután felocsúdtunk a nagy meglepetésből, hamar el is döntöttük, hogy a nap hátralévő részét, azaz a szentestét együtt töltjük. A városban a karácsonynak nyoma sem volt, ami meglehetősen fura érzésekkel töltött el. Az ünnepi vacsorát olyan helyen költöttük el, mely a higiéniával igencsak távoli viszonyt ápol, viszont az idejáró helyiek jóízű falatozását figyelve arra jutottunk, hogy az egyik legjobb jodhpuri étkezdébe tértünk be.
Másnapra telítődtünk a turisztikai látványosságokkal, így megszavaztuk, hogy moziba megyünk, s megnézünk egyet a sokat emlegetett bollywoodi alkotásokból. Ötletünkre nagyot nézett a vendégház tulajdonosa, de hamar szemügyre vette a hindi napilapot, s el is küldött minket a legújabb filmre, mely gagyi címe ellenére – 3 idiots– is óriási kasszasiker: a háromórás alkotást az első három hét alatt több mint 60 millió néző látta, és azóta is műsoron van. Hosszú idő óta ez az első indiai film, amit a nézők többször is megnéznek a mozikban, minden magazin és napilap cikkezik róla, és ez alól nem kivétel a The Times sem, továbbá minden boltban, étteremben hallani a film betétdalait.
Izgatottan készültünk megvenni a mozijegyeket, amikor figyelmeztettek, hogy a hosszan kígyózó sorból álljunk ki, és menjünk rögtön a jegypénztár külön nőknek fenntartott ablakához. Miután felócsúdtunk a számunkra ezúttal előnyös megkülönböztetésből, máris bent voltunk a váróteremben, majd a több mint ezer főt befogadó többszintes moziteremben. Indiában a mozikban hangosan lehet nevetni, megjegyzést tenni, fütyülni, dobolni, extázisba esni a főszereplő láttán, majd belefáradva az interaktivitásba, félidőben szünetre menni.
Akárcsak egy focimeccsen. És bár a film kasszasiker, és az elmúlt időszakban számos elismerést is bezsebelt, az amerikai–európai filmekhez szokott néző nem igazán érti azt a rendezői bravúrt, hogy miért pont egy olyan mellékszereplőre esik a film csattanója, akinek a korábbi képeken gyakorlatilag semmilyen szerepe nem volt…
Másnap reggel a sivatagos Radzsasztán egyik városába buszoztunk, mely sokak szerint India Velencéje: a tavak köré épült, cikornyás palotákkal szegélyezett zegzugos utcácskáiról, apró szigeteken álló szállodáiról, csatornák fölött átívelő hídjairól nevezetes Udaipur. Ez teljesen más világ: arisztokratikus épületeiben festők, grafikusok élnek, munkáik a turistáknak szánt ajándéktárgyak között található. Udaipur számunkra a nyugodtságot hozta: különös hangulata volt az egyik épület tetőterén tartott jógaórának, de a délutáni gyorstalpaló tabla (jellegzetes indiai dob) órának is.
Egyik napnyugtakor pedig a vízpart szélén zenélő férfinak köszönhetően szitározhattam is volna, ha nekem is szót fogad a hangszer… Udaipurban győződtem meg arról is, milyen jó, hogy nem vagyok sztár: történt ugyanis, hogy a palota meglátogatása után leültünk a parkjában megpihenni, de alig helyeztük kényelembe magunkat, máris odajött három fiatal indiai házaspár, hogy nem fényképezhetnének-e le minket úgy, hogy ők is rajta lesznek a fotón. Ha nekik ez volt az óhajuk, szívesen tettünk eleget a felkérésnek.
Aztán jött még egy lánycsoport, hogy ők is megörökítenének minket, és még egy és még egy.... És egyszercsak azt éreztem, szédülök a „sztárságtól”, szóltam is a barátnőmnek, hogy mihamarabb távozzunk a parkból. Itt még egy muzulmán ünnep és egy több száz kézművest, előadót összetoborzott fesztivál hangulata maradt meg mélyen az emlékezetünkben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A nyár a legtöbb ember fejében a szabadság, a napsütés, a nyaralás és a gondtalan kikapcsolódás évszaka. Mégis sokan vannak, akik éppen ezekben a hónapokban érzik magukat feszültebbnek, kimerültebbnek vagy szorongóbbnak.
Te is kívülről fújod a legnagyobb slágereket? Otthon vagy a zene világában, vagy csak egyszerűen imádod a fesztiválhangulatot? Akkor itt a te időd! Itt a Krónika legújabb nyereményjátéka!
A következő napokban várható hőhullám miatt ajánlásokat fogalmaztak meg csütörtökön a hatóságok a lakosság számára.
Egyre erősödik a forróság és kiterjed egész Romániára – figyelmeztetnek a meteorológusok, akik narancssárga és sárga hőségriasztásokat adtak ki, amelyek csütörtök reggeltől péntek 21 óráig érvényesek.
Elena Ceaușescu eltitkolt balesete igazság vagy városi legenda? – erről közölt bejegyzést szerdán a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS).
A felmelegedő tengerek kedvező feltételeket teremtenek a Vibrio vulnificus nevű kórokozó terjedéséhez.
Mi lehet a jól sikerült, ízes, megfelelően sós, ropogós kovászos uborka titka? Mostanra úgy tűnik, az volt a kulcsmondat, amit a Székelyföldön hallottunk valamikor régen: ez a bevált módszer egyik nyitja.
Sokan nyugdíjba vonulás után végleg maguk mögött hagyják a munka világát, a 82 éves kolozsvári Török László azonban még ma is minden hétvégén az After Eight klubba indul. A sokak által ismert és kedvelt Laci bácsival beszélgettünk.
Két szibériai tigris látta meg a napvilágot nemrég a nagyváradi állatkertben – a cukiságbombák már várják is a „babalátogatókat”. Igaz, még csak egy üvegfalon át lehet megtekinteni a két kistigrist.
Továbbra is erdélyi városok dominálnak abban a toplistában, amelynek készítői arra a kérdésre keresték a választ, hogy mely romániai városban élnének a legszívesebben az ország lakói.
Látogatottsági adatok