Hahota Színtársulat: messze még a végállomás

„Úgy érezzük, meg kell ünnepelnünk az ötvenedik előadást, hisz rekordidő, mindössze szűk két és fél hónap alatt jutottunk el eddig a mérföldkőig” – fejtette ki a Krónikának a kabarétársulat vezetője, Puskás Győző. A december végi bemutatót követően a hahotások zsúfolt ház előtt mutatták be szilveszteri kabaréjukat szinte valamennyi székelyföldi városban.

A lángosárus néni kérése

A kabarétársulat Sepsiszentgyörgyön ötször lépett fel a Szakszervezetek Művelődési Házában, Csíkszeredában négyszer, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen háromszor-háromszor. A vásárhelyi közönség előtt 16 alkalommal mutatkoztak be.

A nézőszámot illetően az eddigi 49 előadás több mint 26 ezer eladott jegyet és kiosztott meghívót jelent. A zenés, szórakoztató műsor azért kapta a Kabaré Expressz 2 címet, mert lényegében folytatása a tavalyi nagy sikerű előadásnak. Puskás és lelkes csapata – Székely M. Éva színművész, Gönczi Katalin és Cseke Péter bábszínész, valamint a két „civil”, Kelemen Barna és Cseke Erzsébet – nemcsak a címet, hanem az egyik Lőrincz Miklós-bohózat visszatérő motívumát is átmentette az idei kabaréba.

„A nézők annyira megkedvelték azt a félóra alatt számtalanszor elismételt Juj-te-te-tét, hogy az idei kabarénak is be kell iktatnunk a szövegébe. Oda jutottunk, hogy mellettem az utcán felkiáltottak: Juj-te-te-te! Ilyenkor persze én is elnevettem magam. Arról nem is beszélve, hogy a múltkor a lángosárus néni kért meg, hogy az ő meg a kolléganője kedvéért ott, a pult előtt mondjam ki: Juj-te-te-te!” – ecsetelte a jól előadott könnyű műfaj sikerét, előnyét Puskás Győző.

A mindennapi gondok feledtetője

A kabarétársulat vezetője szerint a Hahota sikere annak tudható be, hogy az erdélyi közönség ismét felfedezte magának a klasszikus, örökzöld kabarét. „A mai rohanó világban az emberek valósággal ki vannak éhezve a régi, klasszikus pesti kabaréjelenetekre, bohózatokra, amelyek két és fél órán keresztül feledtetik a gondokat” – vélekedett a társulat művészeti vezetője és egyben legkedveltebb komikusa.

Puskás ugyanakkor úgy véli, az utóbbi évek minőségi ugrást jelentettek a Hahota életében: a társulatnak kapóra jött a Nemzeti Színház egyik volt igazgatójának 2000-ben született döntése, miszerint egyik napról a másikra nyugdíjba kényszerítette az általa vezetett magyar tagozat néhány értékes művészét.

„A Hahota sokat nyert abból, hogy foglalkoztatni kezdte a vakvágányra helyezett idősebb színészeket, akiket egyébként a mai napig is hiányol a Nemzeti Színház közönsége” – mondta. Példaként Székely M. Évát hozta fel, aki a fiatalokat is megszégyenítő módon, lendülettel és élvezettel képes eljátszani bármelyik kabaréjelenet karakterfiguráját. Puskás említést tett a Csergőffy házaspárról is – ők az idén Budapestre költöztek, ezért maradtak ki a produkcióból, de jövőre szívesen vállalnák a vendégszereplést.

Kérdésünkre, hogy az 50. megálló egyben a végállomás-e, Puskás Győző nemmel válaszolt. Mint mondta, annyi a felkérés, hogy húsvét után ismét be kell iktatniuk néhány kiszállást. „Feltétlenül vissza kell térnünk a Székelyföldre, mert az emberek több városban is leállítottak az utcán, és arra kértek, szerezzek nekik jegyet” – tette hozzá a 24 éves múltra visszatekintő társulat létrehozója és irányítója.