Gyermekkacagásra váltható támogatás

A gyerekek a Tordai-hasadékban is jártak, és közülük olyanoknak is megadatott a hétvégén a háromnapos kirándulás lehetősége, akiknek korábban nem volt módjuk átlépni Gyergyó határát. Az EKE az aranyosszéki Várfalván vásárolt egy házat azzal a céllal, hogy a turistáknak találkozási pontként és hajlékul szolgáljon.

Megszerettetni a hegyjárást

Az egyesület gyergyói osztályának egyik tagja, a csomafalvi Ambrus József ötlete volt, hogy gyermekekkel ismerteti meg e helyet, kedvelteti meg a hegyjárást. Jól ismerte a Böjte Csaba által alapított gyergyócsomafalvi Páli Szent Vince Napköziotthon lakóit, így elkezdte a kirándulás anyagi hátterének összegyűjtését.

Ambrus József az EKE-sek levelezőlistáján ajánlotta fel: gyerekkacagásra váltható bármilyen támogatás. „Elsősorban az a fontos, hogy a gyerekek jókedvűek, vidámak legyenek. Mit ér az élet, ha valaki belekeseredik?” – írta.

A kiránduláshoz szükség volt szállítási költségre, szállásdíjra és eledelre. Volt, aki nyersanyagot adott a főzéshez, és akadt, aki erre a hétvégére „örökbe vett” egy gyermeket, saját buszjegye mellett az övét is kiváltotta, és olyan is, aki részt szeretett volna venni a túrán. Így indult múlt pénteken a harmincöt személyes busz és tizenkilenc napközis gyerek Várfalvára.

Bátor helytállás

A gyerekek nem voltak elkényeztetve, pátyolgatva, hiszen a Nagyárkon kellett felmenniük a Székelykőre, aztán végigjárniuk a Tordai-hasadékot. Ahogy az oklevélben is olvasható, halált megvető bátorsággal küzdötték le a szintkülönbséget, a távolságot és saját félelmeiket a kezdő turisták, akik között volt első osztályos és nyolcadikos is.

Különleges élmény volt látni, amint a legkisebbek is vigyáztak egymásra, mikor megkérdezi a két kicsi lihegő a meredeken felfelé: te jól vagy-e? Az étkezésnél megható volt, hogy egyszerre és imádkozás után kezdik csak az evést. Különös volt hallani, nem válogat a gyermek, azt kéri, ami jut – jó lecke volt ez a csapattal tartó egykéknek is.

Fenyőfát ültettek a gyerekek

A csomafalvi napköziotthon lakói igazi gyermekek, akiknek nem kell a szomszédba menniük egy kis rosszalkodásért. De csak addig, amíg a nevelőjük nevükön nem szólítja egyszer erélyesen. Második figyelmeztetésre nincs szükség. Mint ahogy a büntetést sem kell érvényesíteni, csak kilátásba helyezni. A csomafalvi napköziben húsz gyermek számára teremtettek az uniós előírásoknak megfelelő körülményeket. „Ennél többet nem is bírna meg a nevelő” – mondja Bartalis Edit nevelő.

Sokszínű a csapata, vannak félárvák, nehéz anyagi körülmények között és értelmi fogyatékkal élő gyerekek is. Ma már nem szégyen Böjte Csaba napközijébe járni Csomafalván sem. Sőt büszkélkednek is a gyerekek, például azzal, hogy közülük soha senki nem bukott meg. Ha kellett, nevelőjük pluszórát kért a tanártól, és soha senki nem kapott ingyen átmenőt. És napról napra látszik, ahogy a gyermekek haladnak a saját útjuk irányába. Saját életük turistaútján.

Ha valaki megkérdezi Bartalis Editet, mit szeret a nevelői munkában, az a válasza, hogy egyszerűen mindent. „Aki ezt nem szívből csinálja, nem tudja csinálni. Olyan nincs, hogy nehéz közéjük menni. Teljes szívemből csinálom, akkor is, ha néha kikészítenek, mert kicsik is, rosszalkodnak is” – mondta Bartalis Edit. Hozzátette, a gyerekek érzik, hogy szívből végzi munkáját, sokszor szólítják őt anyukának.

Az EKE-vár udvarán növekedik a csomafalvi gyerekek által elültetett három fenyőfa, és lassan elkészülnek az élménybeszámolók s hozzájuk a rajzok is. Az EKE-sek túra-ajándéka akár példa gyanánt is szolgálhat mások számára. Hisz sok gyermeke van még Erdélyben Böjte Csabának, az EKE-vár mindenkit vár, és a torockói Forrás borozóban sem fogy ki az az oklevél, amit a csúcsfotó bemutatása után azonnal kiállítanak a kis hegymászóknak.