Gyerekek a világháló, a videójáték bűvöletében – szakértők szerint tudatos szülői viszonyulásra van szükség

„Ha a gyerek játszik, és a boldogsághormonok túltengnek benne, nem szabad megzavarni őt, ez ugyanis olyan, mint amikor szex vagy evés közben megzavarnak. Ha a kutya elől elhúzzuk az ételt, hát nem fog örülni neki, utánakap. Ehelyett inkább már a játék előtt határozzuk meg a játék időtartamát, vagy hogy hány kört „futhat” a virtualitásban a gyerek, így nagyobb valószínűséggel fejezi be frusztráció nélkül, amit elkezdett” – tanácsolta az előadó.

Tőkés Gyöngyvér újmédia-kutató, egyetemi adjunktus szerint a 2010 után született generáció az eddigi legszabadabb, rengeteg a választási lehetősége, ugyanakkor ez bizonytalanná teszi őket. „Ezek a gyerekek tehetetlennek érzik magukat, döntési zavarok lépnek fel náluk, ami kettősséghez vezet: egyrészt korán érnek, másrészt nem akarnak felnőtté válni. Bár a technológia uralta világban úgymond személyre szabhatnak bármit, elvesznek a hatalmas információmennyiségben, nem ellenőrzik az internetes forrásokat: egyszerűen csak elfogadják vagy elutasítják azokat” – fogalmazott a szakértő. Hozzátette, fontos a gyerekek számára az interneten létrehozott arculat, amelyen keresztül szinte mindent megoszthatnak magukról vadidegenekkel.

– fejtegette az újmédia-kutató.

Tudatos szülőkre,
pedagógusokra van szükség

Tőkés Gyöngyvér szerint tudatos szülőkre és tanárokra van szükség, olyanokra, akik elmagyarázzák a diákoknak a digitális lét sajátosságait, és felhívják a figyelmüket a veszélyeire. Domonkos Katalin neveléstudományi szakértő, tanító a zaklatás szándékosságára és ismétlődő voltára hívta fel a szülők és pedagógusok figyelmét. „A zaklatás legtöbbször célba vett áldozatai a felsőbb tagozatos diákok, de tulajdonképpen bárki áldozattá válhat. Ha a családtagok, barátok tudnak arról, hogy a gyereket zaklatják interneten keresztül, akkor leginkább úgy segíthetnek, hogy odafigyelnek rá, és megpróbálják meggátolni a további zaklatást. Ajánlatos alaposan odafigyelni a gyerekre” – mondta a neveléstudományi szakember.

Domonkos felhívta figyelmet az áldozathibáztatás jelenségére, aminek gyökere az a felfogás, hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek, holott ez nincs így. Az áldozatot hibáztathatja és ki is közösítheti környezete: ez pedig tovább fokozza a tehetetlenségérzést. Kifejtette, legtöbbször a gyerek nem szól a szülőnek arról, ha interneten zaklatják, másrészt a gyerekek nem a szüleiktől kérnek elsősorban segítséget, hanem a társaiktól.

– jegyezte meg a neveléstudományi szakértő. Domonkos Katalin fiatalokkal készített fókuszcsoportos interjúi során arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekek véleménye szerint a szülők is zaklatást követnek el olyankor, ha a gyerek akarata ellenére például olyan képeket tesznek közzé róla a közösségi oldalon, amelyekről ő nem szeretné, hogy publikussá váljék. „Ezt gyakran annak ellenére teszik a szülők, hogy gyermekük előre szól: nem szeretné. A gyerek ilyenkor azt tanulja meg, hogy tehetetlen a zaklatókkal szemben, hisz ha a szüleivel szemben nem tudja megvédeni magát, akkor egy idegennel szemben sem fogja tudni” – mutatott rá Domonkos. Hozzátette, az általa végzett vizsgálat kimutatta, azok a gyerekek tudták a zaklatást helyzethez mérten kezelni, akiket szüleik beavattak a digitális világba, együtt megbeszélték a feltöltött internetes tartalmakat, és tudatosan próbálták ellenőrzés alatt tartani.

Tőkés Hunor