Giccs és érték kavalkádja

Akárcsak az elmúlt napokban, a tegnap este is tolongtak a sörözni és miccsezni vágyók, illetve könnyűzene-kedvelők az egyhetes rendezvénysorozat fő helyszínére, a vár udvarára. Aki úgy érezte, hogy kultúrszomját nem a sörsátorban meg Dinu Iancu Sălăjanu, Pepe, Komáromi Pisti, a DJ Project vagy az Unisex koncertjeivel kell oltania, a vár helyett a múlt hétre Művészetek terének átkeresztelt Színház teret választhatta. Itt csütörtöktől vasárnapig nagyjából a minőségi dzsessz meg a blues volt az úr, de a közönség tapsolhatott szavalóestnek, magyar operettslágereknek, kórusműveknek vagy éppenséggel barcelonai katalán nyelvű mediterrán daloknak. A főtéri nyüzsgésből ítélve kiderült, hogy meglehetősen széles az a réteg, amely nem a giccs fellegvárává degradált Borsos Tamás-féle várat választja. Itt, néhány népművészeti sátrat leszámítva, valamennyiből a helyi meg kínai készítésű csecsebecséket kínáltak az érdeklődőknek.

A honfoglalók megidézése
Az egyik igazán értelmesnek és érdekesnek mondható várbeli program a Pusztai Farkasok nevéhez fűződik, akik a tegnap kézműves-foglalkozásokkal, majd harcművészeti bemutatóval lepték meg az érdeklődőket. A tizenhárom, Bihar megye különböző részeiről érkezett harcos a honfoglalás korszakát próbálta felidézni. Bemutatójuk előtt Bokor Zoltán és társai a vállalkozó szellemű gyermekeket próbálta beavatni az íjászat titkaiba, a társaság vezetője, Arany János pedig azt mutatta meg, miként forgatták őseink a botokat. A farkasok szinte élethűen idézték fel a múltat. Kürtjük, bőrsisakjuk, karikás ostoruk, sámándobjuk, fokosuk, szablyájuk, bőrpajzsuk, tarsolyuk vagy kelevézük mintha Árpád atyánk korát elevenítette volna fel. „Mindezzel az 1100–1200 évvel ezelőtti korszakot próbáljuk megidézni. Célunk bemutatni, miként éltek és harcoltak őseink” – magyarázta lapunknak Bokor Zoltán, aki hozzátette: az öltözetük, valamint harci kellékeik házi készítésűek.

Városházi bál – hiányzókkal és fölöslegekkel
Pénteken este már a Trianon utáni honfoglalók szórakozási szokásaival ismerkedhetett a városháza zártkörű báljára meghívott több száz helyi és külföldi vendég. A svédasztalos felhozatal ugyan pazarnak bizonyult, de a polgármesteri hivatal protokollosztálya által összeállított kulturális műsor sokkal inkább egy hangzavart keltő diszkó programjához hasonlított, mintsem egy bálnak nevezett színvonalas eseményhez. A PD-L-s vezetők kedvenc összejöveteli helyszínén, a President vendéglőben szervezett mondén rendezvénytől a Nemzeti Liberális Párt képviselői testületileg távolmaradtak. Még a város frissen megválasztott, de Dorin Floreával nem egyező PNL-s alpolgármester, Marius Ichim sem jelent meg a hajnalig tartó rendezvényen. Az RMDSZ politikusai közül is, a házigazda szerepében lévő Csegzi Sándor alpolgármestert és Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnököt leszámítva, mindössze néhány önkormányzati képviselő jelent meg, amit egyébként Dorin Florea is fájlalt.

Igazi „sportnagyüzem”
Míg egyes politikusok számára az újraválasztott polgármester bojkottálása volt a vezényszó, a sportesemények a város apraját-nagyját megmozgatták. A „klasszikus” sportágak rajongói mellett, mint például a kispályás labdarúgás, az atlétika, a vízilabda, a lábtenisz, a strandröplabda vagy a tenisz, a Marosvásárhelyen kevésbé honos sportok kedvelői is labdába rúghattak. Akinek kedve volt és némi tehetséget meg elszántságot is érzett autóversenyre vízifutballra – ami nem összetévesztendő a vízilabdával – gokartra vagy városközi tájékozódási kerékpárversenyre is benevezhetett. Vásárhely több helyszínén is, reggeltől estig zajlottak a sportrendezvények, de az igazi nagyüzem a Víkendtelepen volt: egyszerre több, vízi meg szárazföldi bemutató vagy éles vetélkedő zajlott. Tegnap este, 10 óra előtt néhány perccel a víkendtelepi sportemberek már váltottak: a pályákról meg a medencékből átvonultak a kerthelyiségekbe, a játékszer helyett pedig sörös korsót vettek kezükbe. Többen is hangoztatták: a következő városnapokra, no meg az Eb-győztes győzelmére koccintottak.