Festményeiből rendezne kiállítást Bege Tamás Hargita megyei nyomozó

Munkája során legtöbbször brutális bűncselekmények elkövetői után nyomoz, szabadidejében viszont a munkával járó stressz levezetéseként fest. Mint meséli, mindig szerette volna magát képezni e téren, és most „idős fejjel” látott hozzá a tanuláshoz, iratkozott be a művészeti népiskolába.

„Gyerekkoromtól rajzolok – iskoláskoromban minden füzetem utolsó két oldala tele volt rajzzal” – emlékezett a nyomozó. Azt is elmondta, szeretett volna képzőművészetet tanulni, de végül nem sikerült. „Hetedikes-nyolcadikos voltam, amikor a rajztanárom azt mondta, tehetséges vagyok, tanuljak tovább e téren. Jártam is hozzá rendszeresen, de a szüleim úgy gondolták, »tisztességes szakmát« kell tanulni és abból megélni – egyszerű munkások voltak, nem hitték, hogy a festészetből el lehet egy családot tartani” – mesélte Bege Tamás.

Tanára úgy gondolta, kár lenne, hogy tehetsége elvesszen, ezért azt javasolta, iratkozzon be Csíkszeredába a középiskolába, majd ezzel párhuzamosan a népművészeti iskolába rajz szakra. „Ennek ellenére úgy alakult az életem, hogy hosszú éveken keresztül nem is kerültem kapcsolatba a művészettel” – mondta el a nyomozó.

Talán meglepően hangzik, de a rajzolás akkor köszöntött be újra Bege életébe, amikor a Hargita megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának munkatársaként nyomozói munkát folytatott. „A nyomozások során egy-két esetben a sértett fél leírása alapján a gyanúsítottról portrét készítettem, és ez segítette a munkánkat. Én meg egyre többet kezdtem foglalkozni a rajzolással” – mesélte a nyomozó.

Időközben megismerkedett Csata Jenő gyergyócsomafalvi festőművésszel, aki hasznos tanácsokkal látta el, tavalyelőtt pedig beiratkozott a Hargita Megyei Népművészeti Iskolába. „Jánosi Antal művész a tanárom, és 48 évesen újra rajzolok, tanulok. Talán elérem azt, amit gyerekkoromban nem érhettem el. Szeretném elvégezni a három év iskolát, s amikor nyugdíjba vonulok, kialakítani egy termet, ahol festek és képeimet berámázom” – fűzte hozzá.

Mint mondta, reménységgel tölti el, hogy ezúttal is azt a visszajelzést kapta, folytatni kell, ugyanakkor a festészet számára jó lehetőség a munkájával járó stressz levezetésére. „Munkám során sok dologgal találkozom, ami nagyon megvisel, sokszor napokig semmire sem vagyok jó. A festés megnyugtat, aztán újra erőre kapok, és megy az élet, a munka tovább” – fejtette ki Bege Tamás, aki bármit szívesen fest, és az olajfestés kivételével szinte minden technikát alkalmaz.

Minden vágya, hogy egy kiállításon mutathassa be a nagyközönségnek a festményeit. Addig is gyűjti a munkáit, bár sokat elkérnek közülük az ismerősök, vagy elajándékozza a festményeket. Otthoni gyűjteménye mintegy kétszáz akvarellt számlál, de van néhány ceruza-, illetve szénrajza is. „Örülök, hogy tetszenek a festményeim az embereknek. A feleségem az első számú kritikusom, ő biztat, segít, mindig kapok „zsebpénzt” a kellékekre” – jegyezte meg mosolyogva Bege Tamás.