Egykori diákok, tanárok emlékezete a vásárhelyi iskolamúzeumban

Gyűjteménye az alma mater történetével ismerteti meg a diákokat, illetve azokat, akik kíváncsiak a Bolyaiak korára, az iskola jeles tanulóira és tanáraira.

Az ebédlőhöz vezető kapun áthaladva, rögtön balra lehet belépni az iskolamúzeumba, amelyet Buksa Éva nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő igazgat és mutat be a látogatóknak. A két teremben működött a 19. században a Református Kollégium nyomdája. Kibédi Mátyus István (1725-1802) orvos-doktor, marosszéki tiszti főorvos a református kollégiumra hagyta ugyanis a saját nyomdáját, amelyet száz évig használt a kollégium.

Itt jelentek meg többek közt Bolyai Farkas és Bolyai János művei is. Az egykori nyomda betűi megmaradtak, jelenleg a kiállítás részét képezik. Az érdekességek között látható két korabeli lámpatest, az elektromos világítás előttről, amikor a konviktus folyosóit még ezekkel és hasonló égőkkel világították meg.

Nagyon értékes okiratra hívja fel a figyelmet Buksa Éva: Csíki Károly oskolai bizonyítványára 1851-ből, Bolyai Farkas aláírásával. Az irat nem csak azért különleges, mert a jeles matematikus kézjegyét őrzi, hanem mert azt az időszakot örökíti meg, amikor Bolyai elvállalta az iskolai igazgatói tisztséget, amelyet csupán egy évig volt hajlandó betölteni.

A másik különlegessége a bizonyítványnak az, hogy a tanárok aláírásai között találjuk a Török Jánosét is, a majdani székely vértanúét, akit Marosvásárhelyen a Makk-féle összeesküvésben való részvételéért végeztek ki a Postaréten. Az okiratot néhai Keresztes Gyula, Marosvásárhely egykori főépítésze, az iskola volt diákja adományozta a múzeumnak.

Az iskolamúzeum 2014. június 16. óta működik, célja, a mindenkori tanuló ifjúság szolgálata, a múlt ismereteinek a bővítése, a nemzeti öntudat erősítése, a Bolyaiak szellemiségének őrzése és továbbvitele – mondta Buksa tanárnő. A falakon a tanintézet nagyjai előtti tisztelgésként például Aranka György, Borsos Tamás, Bolyai Farkas, Koncz József, Antalffy Endre, Gulyás Károly, Kiss Elemér, Kelemen Lajos, Mentovich Ferenc, Keresztes Gyula, Papp-Kincses Emese, vagy a ’89-es forradalomban mártírhalált halt Hegyi Lajos portréja látható, rövid leírással. Megtudható, hogy az illető mikor volt az iskola diákja vagy tanára, mit alkotott, hagyott az utókorra.

Találkozási szerződéseket is őriz a múzeum: az 1897-ben végzettek kötelezik magukat és aláírásukkal megerősítik, hogy tíz év múlva, 1907-ben ismét összegyűlnek az iskolában. Hasonló szerződést 1909-ben fogalmaztak meg, az áll benne, hogy a végzősök 1919-ben találkoznak újra. Hogy megvalósult-e a tíz év múlva esedékes találkozó, arról nem maradt fenn dokumentum.

Mint ahogy arról sem, hogy mi történt azokkal az egyenruhás végzősökkel, akiknek portréját az 1914–1915-ös tabló örökítette meg, és akik az érettségi vizsgákról egyenesen a harctérre mentek. A tárlókban kiadványok, könyvek, értesítők, irodalmi és tudományos munkák, beszámolók tanúskodnak a Bolyai és a Református Kollégium diákjainak és tanárainak érdemeiről, eredményeiről. Még sok más érdekes és értékes irat, fénykép, okiratmásolat, emléktárgy várja a látogatókat, az iskola diákjait, oktatóit, és azokat is, akiket érdekel a múltnak ez a szelete.