Démoni ragály: a pestis - a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tárlata

„Örömmel tölt el, hogy Erdélyben először a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum lehet a házigazdája a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum pestisről szóló kiállításának” – hangoztatta az október 16–november 21. között látogatható Démoni ragály: pestis című kiállítás megnyitóján Csergő Tibor múzeumigazgató, történész.

Gyergyószentmiklós után a kiállítás következő házigazdája a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum lesz november 26–2010. január 16. között, a sepsiszentgyörgyiek január 22–február 26. között, a csíkszeredaiak március 4–április 10. között, a marosvásárhelyiek pedig április 16–május 22. között nézhetik meg a tárlat anyagát.

Vesztegzár a járvány megfékezésére

A kiállításon korabeli orvosi feljegyzések, gyógyászati eszközök, történetírások láthatók, illetve olyan gipszszobrok, amelyek a betegség külsőleg látható nyomait tükrözik. A tárlat részét képezi egy tízperces rövidfilm is, amely részletesen ismerteti a betegséget. Csergő Tibor történész arra is kitért, hogy a Hargita megyei kisvárosban elsőként bemutatott kiállítást a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium 2008-ban nívódíjjal tüntette ki.

„A járványszerűen terjedő »fekete halálnak« több áldozata volt az évszázadok során, mint a múlt évszázad bármelyik világméretű háborújának” – hangoztatta Csergő, kifejtve, hogy a pestisjárványok nem kerülték el Erdélyt, Gyergyó vidékét sem. Minderről korabeli feljegyzések tanúskodnak, illetve Gyergyóban két kápolna – a gyergyószentmiklósi Szent Anna- és a tekerőpataki Szent Rozália-kápolna – épült annak emlékére, hogy a járványt túlélte a megtizedelt lakosság.

De erről tanúskodik a Pricske-tetői vesztegzár is, melynek maradványait a nyáron táratta fel a Tarisznyás Márton Múzeum – a vesztegzárat Csergő szerint szintén azért építették, hogy megfékezzék a járvány terjedését. Magyar László, a budapesti múzeum főigazgató helyettese elmondta, a pestisjárványoknak pozitív hatásai is voltak: ösztönzően hatottak az orvostudomány fejlődésére, a tudományos nyelvezet kialakulására, de gazdasági átrendeződést,  fejlődést is eredményeztek.

A történelem első biológiai fegyvere

A pestis orvostudmányi vonatkozásairól Horányi Ildikó, a budapesti múzeum főmúzeológusa tartott előadást. Mint mondotta, a pestist a Yerisina – korábban Pasteurella – pestisként elnevezett baktérium okozza, amely a világ legszívósabb és legveszélyesebb élőlényeinek egyike. A baktérium különféle rágcsálók, főleg a házi patkány vérében él, és időnként elszaporodik, megöli a gazdaállatot, majd főleg a bolhák segítségével terjedve szedi az áldozatait.

A pestisnek két változata volt, a lassúbb lefolyású bubópestis esetében a nyirokcsomók duzzadtak fájdalmas „bubókká”, de ha ezek kifakadtak, a beteg jó eséllyel átvészelhette a fertőzést. Sokkal vehemensebb lefolyású volt a tüdőt támadó pestis, mely a múzeológus szerint 48 óra alatt végzett áldozatával. Egyébként a pestis több nagy hulláma közül a legnagyobb a fekete halál volt, amely 1346-ban érte el a Krím-félszigetet.

Gabriel de Mussis korabeli krónikás arról számolt be, hogy a tatár seregek Kaffa (Fedosia) ostromakor pestises hullákat katapultáltak, ekképp alkalmazva a történelem első biológiai fegyverét. Mint Horányi kifejtette, a pestis baktériuma egyébként amiatt pusztult ki, mert a hadjáratokkal Norvégiából délebbre hurcolták a nagyobb testű „norvég patkányt”, amely kiszorította a kistestű házipatkányt, a betegség terjesztőjét. A norvég patkány vérében nem él meg a pestis baktériuma, tehát a pestisjárványokat tulajdonképpen nem az orvostudomány fejlődése fékezte meg, hanem egy véletlennek köszönhető a kimaradása.