Dalos lelkű citerások

A gyergyóalfalvi citerazenekar közel harmincéves fennállása óta a falu minden jelentősebb eseményén jelen volt, és fellépésével színesítette a programot. A hajdani Megéneklünk Románia fesztiválokon is jelen lévő zenekar 1989 után a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület védőszárnyai alatt tevékenykedve többször is részt vett a magyarországi testvértelepülések rendezvényein, de sikerrel képviselték a magyarságot a romániai kisebbségek legnagyobb seregszemléjén, a Segesváron szervezett Pro Etnica Fesztiválon is. A zenekar tagjainak többsége immár túl van a hetvenen, az utánpótlás zenekart az unokákból verbuválják.

Legénykori barátokból citerazenekar

„Míg be nem töltöttük a hetvenet, azzal nyugtattuk az asszonyokat, hogy csak hetvenéves korunkig muzsikálunk. Most meg azt mondjuk, hogy a hátralévő kevés időre már kár lenne abbahagyni” – fejtegeti hamiskás mosollyal az arcán Nagy Imre, a citerazenekar létrehozója, arra is kitérve, hogy a feleségek nem minden esetben örültek férjeik szabadidős kedvtelésének. Aztán elmeséli, hogy 1979-ben egy rádióhír hallatán támadt az ötlete, hogy szülőfalujában is létrehozhatnának egy citerazenekart. „Pribojszki Mátyás magyarországi citeraművész erdélyi körútjáról szólt a hír” – magyarázta, majd mint mondja, azonnal kerékpárra pattant, és úgy járta körbe a falut, hogy felkeresse az egykori fonókban citerázó legénykori barátait.

Így sikerült megnyerni a nemes célnak a Lőrincz ikerpárt – Fülöpöt és Gyulát –, illetve Dobai Józsefet, az akkori néptanács alelnökét, Tóth Ferencet és Sándor nevű fiát. A zenekarhoz később csatlakozott, és bizonyos ideig Nagy Imrével együtt zenélt Márk Miklós, Lőrincz Imre, Nagy Dénes, Madarász Dénes, Vizoli Kálmán, Lőrincz Gergely és György Szabolcs. Miután öszszeállt a csapat, az első nehézséget az okozta, hogy nem voltak megfelelő hangszereik. „Megtudtuk, hogy a gyergyócsomafalvi citerazenekar vezetője, Csíki János készít citerákat is” – meséli Imre bácsi. Elmondja azt is, hogy a citerakészítő „jó minőségű, apró növésű fenyőből készült deszkát kért”, amit akkoriban eléggé nehéz volt beszerezni. Azonban Nagy Imrét nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladta volna, felkereste az összes létező asztalos ismerősét, beszerezte a kért deszkát, így 1980 szilveszterén már az új citerákkal muzsikáltak a bálon.

Ezután húshagyati, húsvéti, szilveszteri bálok sorozata következett mind Gyergyóalfaluban, mind a környező falvakban. 1982-ben Gyergyószentmiklóson részt vettek a Csak tiszta forrásból című vetélkedőn, és 1983-ban Hargita megyében második helyezést értek el a Megéneklünk Románia fesztiválon. Közben a zenekar kibővült a muzsikusok fiaival, akik az édesapáiktól „lesték el” a citerázás fortélyait. Többségüknek már Nagy Imre készítette a citerát, aki időközben elsajátította a citerakészítés mesterségét Csíki Jánostól. Mellesleg az évek során Imre bácsi több száz citerát készített, hangszereit Magyarországra, Németországba, Ausztriába, Hollandiába, Csehországba és Szlovákiába is elvitték.

Az utcán is ropták

1989 után újabb bemutatkozási lehetőségek nyíltak meg az alfalvi citerások előtt: a helyi és környékbeli településeken való fellépések mellett a magyarországi Faddon, Türjén és Balatonszárszón is vendégszerepeltek. „Az összes vendégszereplés közül a legemlékezetesebb a Pro Etnica Fesztivál volt Segesváron” – emlékezik Imre bácsi. A romániai nemzeti kisebbségek seregszemléjén ugyanis két egymást követő évben – 2003-ban és 2004-ben – a magyarság képviseletében, a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület gyerek- és ifjúsági tánccsoportjának húzták, illetve pengették a talpalávalót.

Azonban nemcsak színpadon arattak osztatlan sikert, hanem egyik este a résztvevők étkeztetését biztosító egyik vendéglőben is közel egyórás improvizatív fellépésükkel kápráztatták el a segesvári magyarságot, és az ott étkező vendégeket. „A vendéglő tulajdonosa magyar volt, ő kért meg, pengessünk egy kicsit” – emlékszik a soronkívüli fellépésre Imre bácsi, hozzáfűzve, hogy akkor lepődtek meg igazán, amikor megtudták: még az utcán, a vendéglő előtt is ropták a táncot az ő zenéjükre.

Unokákból utánpótlás

Idén fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli az alfalvi citerazenekar, a kerek évfordulóra nem vár különösebb elismerést a zenekar vezetője, csupán arra vágyik, hogy egészségéből és erejéből még teljen néhány újabb citera készítésére, és adhassa át a stafétabotot lelkes, citerázni szerető fiataloknak. „Az évek során sok fiatalt megtanítottam citerázni, de sajnos közülük kevesen maradtak a faluban” – bánkódik az idős citerás, de reményteli csillogás jelenik meg a szemében, amint a szó unokáira – Emőkére és Beátára – terelődik. „Ügyesen citerázik mindkettő, csak épp tartanának ki felnőttkorukban is a hangszer mellett” – reménykedik Imre bácsi, és hozzáteszi: a két unokán kívül Lőrincz Anita, Bartis András, Kiss Arnold és Nagy Emília képezik az utánpótlás-zenekart.