Cumbiát, orangutánstratégiát, pattogó energiákat ad a Los Orangutanes zenekar

– emlékezett vissza a kezdetekre az énekes. Hozzátette, hogy nemcsak az általuk képviselt zenei stílusnak köszönhetik népszerűségüket, hanem Élő Márton munkájának is.

Élő Márton valamivel később, de az első koncert előtt került a zenekarba. „Nagy cumbiarajongó vagyok gyerekkorom óta, és amikor meghallottam, hogy lesz ez a zenekar, be akartam szállni. Mivel van némi tapasztalatom a budapesti meg a magyarországi koncertélettel kapcsolatban az Irie Maffiának köszönhetően, az ott szerzett tapasztalataimmal próbálom segíteni a csapatot” – nyilatkozta a harsonás.

Az emberek tudnak táncolni?

Ivan nem bízott a sikerükben, mert azt gondolta, hogy a cumbia egy ismeretlen dolog a világnak ezen a részén, és arról sem volt meggyőződve, hogy az emberek tudnak táncolni. Kiderült, tévedett, koncertjeik nagy népszerűségnek örvendenek mindenhol.

– mondta Élő Márton, hozzátéve, mérai koncertjüket bemutatkozásnak szánták az erdélyi közönségnek. „Nem egyszerű mostanában zenésznek lenni. Nem könnyű a mai világban a szervezők vagy a közönség figyelmét megragadni. A koronavírussal kellett konkurálnunk meg az olimpiával. Egész egyszerűen az embereket leköti a sok felesleges információ” – fogalmazta meg a kezdő zenekarok egyik problémáját Élő Márton.

A gettóban nem salsát, hanem cumbiát hallgatnak

Annak kapcsán, hogy miről is szól a cumbia, és mit jelent Kelet-Európában ezt a műfajt egyedül képviselni, a menedzser elmondta,

„Ha elmész egy gettóba, nem salsát, hanem cumbiát fognak hallgatni az emberek, és mivel ezekben az országokban a lakosság nagy része gettókban él, népszerű ez a zenei stílus egész Dél-Amerikában. A stílusnak több változata létezik az argentin vagy Puerto Ricó-i gengsztercumbiától egészen a lakodalmas cumbiáig. Én leginkább az eredeti, kolumbiai változatot szeretem, ami a Karib-tenger vidékén alakult ki, és onnan terjedt el” – fejtette ki a menedzser.

Hozzátette,

A Los Orangutanes autentikus hangszereken játszik, dobokon, elektromos gitáron, basszusgitáron, nem pedig szintetizátoron vagy dobgépeken. A formáció játéka körülbelül a 60–70-es évek zenéjét idézi, és habár van billentyűs az együttesben, nem feltétlenül az a céljuk, hogy mulatóst játsszanak – mondta el Élő Márton.

Sokkal egyenesebb, ősibb ritmus

Élő Márton elmesélte, kisgyerekkorában találkozott először a cumbia műfajával, ugyanis az édesapja sokat utazott munkájából kifolyólag, és az útjairól mindig hozott lemezeket, köztük sok peruit is. Az első zene is, amit csinált, egy perui hangmintából készült.

A gimiben volt egy kis csapatom, akikkel a Tilos Rádiót hallgattuk, és az érdekesebb zenékre összpontosítottunk, és úgy került oda ez a kazetta is. Nem tudtam, hogy cumbia, de nagyon tetszett, hogy nem a megszokott salsa, ugyanis ez számomra egy sokkal egyenesebb, ősibb ritmus” – idézte fel fiatalkori emlékeit a zenész. Évekkel később egy videó- és cédékölcsönzőben egy olyan lemezre bukkant, amelyen ugyanazok a számok voltak, mint azon a kazettán, amit gimis barátaival hallgattak.

– meséli Élő Márton.

Orangutánstratégia

A menedzser elmondta, hogy az utóbbi egy-másfél évben igyekezett kialakítani a zenekarnak egy olyan stratégiát, amivel megállják a helyüket a fesztiválpiacon. Meglátása szerint nem elég manapság jól zenélni, hanem stratégiára is szükség van. Ebben volt tapasztalata, hiszen jó pár zenekar születésénél bábáskodott már. A pandémia idején a legtöbben, köztük Ivan is, abba a helyzetbe kényszerültek, hogy civil állást kellett keresniük. „Netpincér vagyok. Motorral, télen kocsival, de imádom. Nekem nagyon bejött” – nyilatkozta a frontember.

„Kitaláltuk a lemezt, indítottunk mellé egy adománygyűjtést. A legszigorúbb karanténidőszakban is „orangutánlemezt” kevertem, aztán videókat forgattunk. Mire kinyílt a világ, elő tudtunk állni egy kész termékcsomaggal – mesélte a menedzser.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy egy hosszú kihagyás után milyen érzés újból közönség előtt játszani. Márton elmondta,

„Nekem ez nagyon hiányzott, ugyanis az az ember vagyok, aki felmegyek a színpadra, és tudatosan addig nyűvöm a közönséget, amíg vissza nem kapom, amit én adok. Ez egy oda-vissza kapcsolódás. Ez az interakció hiányzott rettenetesen” – nyilatkozta a frontember. A harsonás is elmondta, fontos, hogy az energiák pattogjanak egy koncerten oda-vissza, a közönség és a zenekar között legyen egyfajta kapcsolódás. Ez leginkább kis fesztiválokon valósítható meg, éppen ezért a mérai világzenei rendezvény tökéletesen az ő méretükre volt szabva – tette hozzá.