Csíkszeredai rockzenészek a diktatúrában

Az érdeklődők között akadtak, akik valamikor aktív résztvevői voltak a hetvenes–nyolcvanas évek csíki rockzenei életének, és akik nosztalgiával és mosolyogva nézték egykori önmagukat a vetített kisfilmeken. A hétfő esti beszélgetésen elhangzott, 1965-től Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárrá való kinevezésével új korszak kezdődött Romániában. Ennek eredményeképpen sok minden megváltozott.

A művelődési élet szempontjából két korszakról beszélhetünk: a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig  a nyitás, bizonyos fajta liberalizálódás időszakát élhették meg az ország lakói. A hetvenes évektől a nyolcvanas évek végéig terjedő időszakra azonban a diktatúra fokozatos elmélyülése, a társadalmi élet ellehetetlenítése volt jellemző – mondta el Demeter Csanád történész, akinek nemrégiben jelent meg Kultúrkombinát című könyve, amelyben az 1968–1989 közötti, Hargita megyében szervezett szocialista ünnepélyeket és fesztiválokat térképezi fel.

Azt is kifejtette, 1968-ban a közigazgatási átszervezéssel a legtöbb megyében új, intézményesülő művelődési élet jött létre. Az új intézmények közül talán a legfontosabb szerepe volt a megyei művelődési bizottságnak, ennek fennhatósága alá tartoztak a kultúrházak, kulturális rendezvények, klubok. A kluboknak, amelyek létrejötte a hatvanas évektől kezdve új mozgalmat indított el, kétféle szerepük volt: szórakozási lehetőséget nyújtottak, másrészt ott tartották a hatalom részéről biztosított szakköröket, amelyeknek az ideológiai nevelésben szántak szerepet.

Demeter Csanád elmondta, Hargita megyében – és országos szinten is akár – a legjelentősebb klub a romániai magyarság körében a székelyudvarhelyi Siculus volt, amely a hatvanas évek végétől működött, és a romániai magyar könnyűzene bölcsője volt. 1970-ben fesztivált is szerveztek ezen a néven. „Nem volt egyszerű, hiszen el kellett fogadtatni a hatalommal, ugyanakkor nem voltak megfelelő felszerelések, sem képzett, könnyűzenében jártas zenészek. 1972-ben a Román Televízió magyar adása is közvetítette, országos szintűvé nőtte ki magát. Látszott, hogy mivel túl sikeres, a hatalom számára gyanús lett” – magyarázta a történész.

Az akkori propagandatitkár, Szekeres elvtárs úgy gondolta, át kéne „hozni” ezt a rendezvényt Csíkszeredába, és román együtteseket is meg kell hívni. Végül Csíkszeredában megszervezték az Ezüstfenyőt, ám ezt – a korabeli sajtó és a visszaemlékezések tanúsűga szerint – állandóan a Siculus fesztiválhoz hasonlították, az volt a mérce. Az 1976-os év több szempontból is fontos volt. Ekkor szervezték meg először a Megéneklünk Románia országos szintű fesztivált, ugyanebben az évben az Ifjúmunkás című lap Cseke Gábor főszerkesztő vezetésével megszervezte az Ifjúmunkás-matinékat, amelyeken zenekarok léptek fel, irodalmi bemutatókat tartottak.

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején megjelentek a rockegyüttesek. Csíkszeredában is több zenekar bukkant fel, amelyek tagjai egyik formációból a másikba „vándoroltak”. A korabeli feljegyzések, visszaemlékezések szerint az együttesek tagjai úgynevezett helyi sztárok voltak, akiket a közönség jó szívvel fogadott, megbecsült. Az 1980-ban alapított Trakto-rock együttes négy tagja az egykori traktorgyárban dolgozott, innen is a neve. Az együttes fellépett a televízió magyar adásában is, a traktorgyár vezetősége azonban nem nézte jó szemmel a kiruccanást, három napra igazolatlan hiányzásban részesültek a tagok. Aztán részt vettek egy Megéneklünk Románia versenyen, ezután kezdtek támogatást kapni a kultúrbizottságtól, erősítőket, hangszórókat.

A jelen lévő egykori együttesek tagjai elmondták, nagyon nehezen lehetett hangszerhez jutni, mindenki onnan szerezte be, ahonnan tudta, volt, aki Németországból hozott, volt, aki már a befutott együttesek tagjaitól vette át a használt gitárt, erősítőt. Noha nehéz volt fennmaradni, a „rendes” munkahellyel rendelkező zenekari tagok akár éjszaka is próbáltak, csak hogy zenélhessenek. A beszélgetésen szó esett még a sulibulikról is: a mostani Márton Áron Főgimnáziumban zenéltek az együttesek, de szó esett a különböző zenekarok – Saepya, Role, Vox T 77 – megalakulásáról és működéséről. Az est folyamán több kisfilmet is levetítettek, a legvégén pedig a Garabonciás együttes örvendeztette meg az amúgy is nosztalgiázó közönséget.