Bekerültem a CSI-csapatba

A pusztítás szinte sokkoló. Egy autó, ajtót-ablakot áttörve hajtott a nappaliba. Téglák, üvegszilánkok, törmelékek szerteszét, az asztal felborítva. A vezetőülésben egy halott férfi, az ő ügyében kell vizsgálódnom. Módszeresen fésülöm át az autó és a szoba minden zegzugát, nyomok után kutatok, amelyek elvezetnek a tragédia valódi okához.

Vércseppek, ujjlenyomatok, lábnyomok, anyagmaradványok titkát kell megfejtenem a végső megoldáshoz – hiszen én is a CSI elitcsapat tagja vagyok, törvényszéki nyomozó (azonosítókód: EY4YDL), aki nem okozhat csalódást a tévénézőknek…

A budapesti Millenáris novembertől ad otthont a rendhagyó kiállításnak, amely interaktív módon vezet be a törvényszéki nyomozás világába – legalábbis ahogy azt a CSI: A helyszínelők című televíziós sorozatból megismerhettük. A sorozat ötletgazdái és producerei Anthony E. Zuiker, illetve a számos mozisiker atyjaként ismert Jerry Bruckheimer, az első részt 2000 októberében mutatta be a CBS televíziós csatorna.

A nyomozások hátterét teljesen új szemszögből bemutató produkció hamar közkedvelt lett, az átlagnézőszám csak a tengerentúlon folyamatosan húszmillió felett mozgott. A világsiker eredményeként nem csoda, hogy testvérsorozatok, úgynevezett spinoffok születtek – az eredeti helyszín, Las Vegas mellett, beindult a miami és a New York-i helyszínelők munkáját bemutató széria is. A CSI Miami egy időben a világ legnézettebb sorozata volt, hiszen egyszerre több mint száz országban vetítették az epizódokat.

Ennek fényében a rajongók számára kihagyhatatlan, de mások számára is igen érdekes a CBS és a texasi Fort Worth Történeti és Természettudományi Múzeum által megálmodott interaktív tárlat. A szervezők elgondolása az volt, hogy megismertessék a nagyközönséget a törvényszéki tudományok legfrissebb eredményeivel, illetve fejlesszék a kritikai gondolkodást a törvényszéki nyomozás, a tudományos vizsgálódás és a technológia segítségével.

A bejáratnál három bűneset közül lehet választani, majd jön egy rövid videós eligazítás a labor vezetője, a karizmatikus Gil Grissom (civilben William L. Petersen) jóvoltából. A hangulatot már a sejtelmes világítás is megalapozza, hiszen a filmben is az éjszakai műszak hőseit követhetjük nyomon. A helyszín és az autó csomagtartójának átvizsgálását követően az észrevételeimet a bejáratnál kapott Jelentésbe írom, amely amúgy a tárlat útmutatójának is felfogható, hiszen jelzi a következő lépéseket is.

Így utam a laborba vezet, ahol összehasonlítom az ujjlenyomatokat, a cipőtalp-adatbázisban lévő minták alapján azonosítom a helyszínen talált nyomokat hagyó lábbeli márkáját, megtudom, miből származnak az áldozat fejében talált szövetszálak, és azt is, mire utalnak a vérnyomok. A logikus elrendezésnek köszönhetően a tájékozódás világos, a különböző gyilkossági helyszínek nyomozóinak útja nem keresztezi egymást, és valamennyi új állomásnál két munkaasztalt alakítottak ki, így tulajdonképpen ketten dolgozhatunk párhuzamosan ugyanazon az ügyön.

Mindenhol vetítések, táblázatok, transzparensek segítenek, elmagyarázzák az adott feladat tudományos hátterét, miközben betekintést nyújtanak a kriminalisztika történetébe is. Persze a sorozatfüggők már a filmepizódok során megismerkedtek számos információval, de a nyomozás izgalma mellett még számukra is tartogat új érdekességeket a kiállítás. A toxikológiai és a DNS-vizsgálatokat követően az ügyem egyre bonyolultabbá válik, új teóriát kell felállítanom, hiszen a nyomok aprólékos vizsgálatát követően semmi sem az, aminek látszik.

A boncolást követően azonban tisztul a kép. A boncasztalon lévő fehér bábura látványos és szemléletes módon vetítik ki a művelet különböző fázisait, miközben Dr. Al Robbins (Robert David Hall) vérbeli profiként ismerteti szakvéleményét. Az információk összevetését követően, újabb kutakodás a DNS-adatbázisban, és végül teljes mértékben fény derül a rejtélyre – így az utolsó helyiségben kialakított számítógépszobában büszkén írhatom be a jelentésemet Gil Grissomnak.

Szerző: Kiss Csaba, Budapest