„A zsűri értékelése sokkal fontosabb a díjnál” – interjú az év felfedezettjével, Pethő Csaba marosvásárhelyi jazzgitárossal

Bede Laura 2019. április 25., 14:19 utolsó módosítás: 2019. április 25., 14:24

Több alkalommal is elismerték már a marosvásárhelyi születésű, Budapesten tanuló Pethő Csaba gitártehetségét. A frissen díjazott fiatal zenész a jazz műfajjal való megismerkedésről, alkotásról, a külföldi tanulmányok és hazai koncertprogram összehangolásáról beszélt a Krónikának.

Pethő Csaba a legjobb hangszeres szólista díjat kapta a 11. nemzetközi ifjúsági jazzversenyen Fotó: Facebook/IYJCAF/Sólyom Sándor Photography

– Nemrég megkaptad a legjobb hangszeres szólista díját a 11. nemzetközi ifjúsági jazzversenyen és -fesztiválon, a marosvásárhelyi rendezvényen neves szakemberekből álló zsűri értékelte a zenei teljesítményed. Ennek fényében hogyan fogadtad az elismerést?

– Nagyon örültem neki. Ez a fesztivál és verseny fontos szerepet tölt be az életemben, hiszen itt, a szülővárosomban találkoztam először testközelből a jazz műfajjal. Három évvel ezelőtt vettem részt először, akkor csak hallgatóként, rá egy évre Béni Dorottyát kísértem gitáron, egy évvel ezelőtt pedig szólókategóriában indultam, illetve a Spontaneous Plannel is versenyeztünk.

A marosvásárhelyi megmérettetés egyik nagyon jó része a zsűri értékelése, amely közvetlenül az aznapi versenyprodukciók után következik, ahol minden egyes zsűritag hosszan kifejti véleményét az előadásról a versenyzőkkel szemtől szemben, a nyilvánosságtól elvonulva.

Itt minden zenész kap hideget is, meleget is, és ez szerintem sokkal fontosabb a díjnál, mert ebből tovább lehet építkezni.

– A hónap elején közzétettél egy olyan hírt a Facebook-oldaladon, hogy az év felfedezettje lettél. Ez mit jelent pontosan, hol tüntettek ki?

– Ez a díj a 2018-as évre vonatkozik. Októberben részt vettem a Ștefan Vannai szervezte Jazz Napocensis versenyen, ahol ugyancsak a legjobb hangszeres díját nyertem.

Itt kaptam meghívást Alexandru Șipa jazzkritikustól a romániai Jazzdíjak gálájára, ahol felléphettem, és az év felfedezettje elismerést nyújtották át nekem.

– Ezek szerint a gitártehetséged több alkalommal is díjazták már. Mióta játszol, és milyen gyakorisággal?

– Tíz éve kezdtem el gitározni, azóta játszom is. Sok fellépésem volt már különböző formációkkal és szólóban is. Itt szeretném kiemelni, hogy a Vecker zenekarban eltöltött idő és a Dósa Noémivel alkotott duónk adott nekem nagyon sok rutint a színpadon. A fellépések gyakorisága változó és kiszámíthatatlan, de szerencsére akadnak meghívások, és azt csinálhatom, amit szeretek.

– Vecker, Gabriel, Spontaneous Plan – ezekhez az együttesekhez fűződik a neved. Jelenleg milyen szerepet töltesz be ezen zenekarok életében?

– A Vecker egy leállt projekt, 6 évig zenéltünk együtt, de más irányba vitt minket az élet. A Gabriel zenekarban a 2018-as szezonban működtem közre gitárosként, jelenleg más gitárossal játszanak. A Spontaneous Plan egy éve alakult. A 10. nemzetközi ifjúsági jazzfesztiválon debütáltunk Marosvásárhelyen.

Azóta volt néhány felejthetetlen pillanatunk együtt, mint például a Jazz in the Park vagy a Forgatag fesztivál keretében megszervezett borudvaros fellépésünk.

A zenekar tagjai: Dósa Noémi – ének, Siklai István – basszusgitár, Kolláth István – dob, és jómagam gitáron működöm közre.

– Még a Vecker zenekar megszűnése előtt, 2017-ben megnyertétek a Legszebb Erdélyi Magyar Dal 25 év alatti kategóriáját.

– A Pillantás című dallal nyertük ezt az elismerést. Ez a legelső olyan szerzeményem, amelyhez szöveget is írtam. De a sikerhez hozzátartozik Nemes Tibor előadása, és Kovács Norbert produceri munkája. A díjátadó októberben volt, ha jól emlékszem. Ezután még volt egy karácsonyi miniturnénk, ami az utolsó megmozdulás volt a Vecker zenekar részéről.

– A budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban tanulsz, de nagyon sok fellépést vállalsz itthon. Hogyan osztod be az időd, nehéz megszervezni a koncerteket?

– Nagyon sokat utazom Budapest és Erdély között. A fellépések miatt is, de a Bartók-konzin kívül a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára is járok, bár távoktatáson, de ez azt jelenti, hogy havonta egyszer egy hétvégén Kolozsvárra kell utaznom órát hallgatni.

Ez néha fárasztó, és sok tervezést igényel, de megoldható.

Szerencsére a szüleim is támogatnak ebben, amit nagyon köszönök nekik.

– Sok erdélyi zenész tanul Magyarországon, és végül ott építik fel karrierjüket. Neked mi a célod, hazatérsz a diplomáddal?

– Ez így van.

Az osztályomban is négyen vagyunk erdélyiek. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy otthon nincs olyan szintű zeneoktatás a jazz- és a könnyűzene terén, mint Magyarországon.

Én még nem tudom, hogy a tanulmányaim befejezése után hol fogok élni. De remélem, hogy zenélni minél több helyen lesz alkalmam.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat