Az első igazi magyar kártya

Az „első igazi magyar kártya” megálmodója az alfalusi származású Vargyas Ildikó, aki valódi közösségi est keretében mutatta be alkotását a falu népének. Az alfalvi művelődési ház galériájában sok ember beszélgetett, kártyázott, adomázott, szólt a citeramuzsika, s hozzá ének is társult, ami a bor fogyásával egyenes arányban lett egyre hangosabb és cifrább.

Az eseményen a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerazenekara muzsikált, dalra fakadt a vendégként az eseményre becsöppent Berecz András Kossuth-díjas magyarországi énekes, mesemondó, az előtérben pedig Vargyas Ildikó a méltatóval, Balázs József festőművésszel hatvanhatozott az új kártyával.

Betyárballada, azaz betyárkártya-bemutató – ez állt a meghívón. Az ötlet pedig sokaknak tetszett, mint kiderült, egyeseknek a szomszédos térségben annyira, hogy osztozni is akartak a sikerből, székely kártya készítésének hírét keltve. Csakhogy ebben is Ildikóé az elsőbbség, hiszen még kész sem volt a betyárkártya, máris a székelyes változaton törte a fejét.

Berecz András elmesélte, hogy Ildikó jelenlegi lakhelyéről, Pécsről egyszer együtt jöttek a lány szülőhazája, Alfalu felé a Maros mentén. Amikor a Tatárdombig értek, Ildikó arra kérte a sofőrt, hogy álljon meg. Kiszállt a kocsiból, felszaladt a dombra, kicsit tapicskolt ott, majd visszatért, jelezve, indulhatnak is tovább.

A többi utas csak értetlenül nézte a leányzót, aki aztán elmagyarázta cselekedetét: lévén, hogy a földhalom alatt a székelységre törő tatárok nyugszanak, neki feladata volt jól megtaposni felettük a földet, hogy ha eljön a feltámadás, és ki akarnának onnan kászálódni, ne legyen olyan könnyű dolguk.

Vargyas Ildikó egyébként elmondta: a betyáros pakli elkészítéséhez néprajzos ismerőse segítségét kérte, alaposan tanulmányozta a betyárok világát és viseletét, és egykori rajztanárának is nagyon hálás, hogy mindezt létrehozhatta. A mester, Balázs József egész Alfalu nevében büszke, hogy helybéli alkotta meg az első igazán magyar kártyát, mint mondta, Alfalu ajándékozza a világnak ezt egy olyan tanítvány révén, aki „magyarul rajzol, közössége javára alkot”.