Április 1., a tréfálkozás napja

Az áprilisi tréfálkozás szokását több helyről, történelmi pillanattól eredeztetik. Egyesek az óitáliai Szaturnáliákból származó középkori bolondünnepre vezetik vissza, egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk.

A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie.

Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd – tekintettel a kettős költségre – az április elsejei ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg. Maradtak ránk feljegyzések, melyek szerint már az ókori görögök szenteltek egy napot a nevetésnek, jókedvnek.

Európa szinte minden országában megtartották a vigasságok napját. Az április elsejei beugratás bizonyos feltételezések szerint az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza.

Az anekdotairodalom szerint az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele.

Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni, ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!\" A márkiról hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott.

Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: Accipe cisalia et dissue purpunctum, vagyis „végy ollót, és vágd fel a mellényedet!” Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon – még áprilisban is.