Ajándékosztás úttalan utakon

A környékbeli, eldugott helyen élő idős emberek ritkán járnak le a hegyről, nehéz körülmények között élnek. Ki-ki lehetőségéhez mérten bizonyos pénzösszeggel járult hozzá az akcióhoz, amelyből tartós élelmiszereket, gyümölcsöt vásároltak. Idén is reggel indult a konvoj Oroszhegy irányába, úttalan utakon.

Ezúttal úgy döntött a társaság, nem hívják meg a sajtót, hiszen az elmúlt években kissé zavaró volt az újságírók jelenléte. Amint mondták, nem azért cselekednek jót, hogy fényezzék őket emiatt ország-világ előtt, hanem mert tényleg szívből jövő cselekedet ez. Oroszhegyen bőséges asztallal várták a csapatot, köszöntőt Bálint Imre Elemér polgármester mondott, aki azt kívánta a terepjárós klub tagjainak: ezerszer kapják vissza azt a jót, amit mással cselekednek.

A pohárköszöntő után ki-ki a maga listája szerint szétszóródott a szélrózsa minden irányába: Üknyéd, Szencsed, Pálpataka, Fenyőkút, Békástanya és Varság irányába. Mi – a klubhoz csatlakozván – akárcsak tavaly, Üknyéd felé vettük az irányt. Az időjárás velünk tartott, a gyönyörű napsütésben fönt a hegyről beláttuk az egész környéket, a távolban kirajzolódott a Fogarasi-havasok hegyvonulata.

Fönn a tetőn Józsa Mária néni és fia már várt bennünket, régi ismerősként köszöntöttük egymást. Tavaly óta csupán annyi változott Üknyéden, hogy időközben elkészült a villamoshálózat, bár áram még nincs. Mária néni azt mondja, majd jövő karácsonyra biztosan felkapcsolják a házban a villanyt. Annak ellenére, hogy több kilométerre vannak a községtől, eljutnak hozzájuk a hírek a rádión keresztül, fia újságért is lejár a faluba.

Havas erdőn át az óvodába

Az ünnepi hangulat hamar beköltözik a szívünkbe, felcsendülnek a karácsonyi dallamok, Mária néni megható éneke erőt ad mindannyiunknak. Itt fenn, az ember talán közelebb kerül Istenhez, hit nélkül nehezebb lenne elviselni az élet nehézségeit. Aki felmegy, megérzi Isten jelenlétét – megmutatkozik egy dalban, köszönésben is. Az ötéves Saci édesanyjával jön ki elénk, szépen becsomagolt dobozt nyújtunk át a kislánynak. Meglepő módon nem bontja ki, nem tépi szét mohón a díszcsomagolást, hanem leteszi maga mellé az ágyra és tovább fűzi az elkezdett nyakláncot. Minden nap kilométereket gyalogol az erdőben a hóban, le a oroszhegyi óvodáig és vissza. Városi ember számára hihetetlen, hiszen még a közeli iskolába is kocsival hordozzuk gyerekeinket. Úgy látszik, itt fent más az értékrend, vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint egy szépen becsomagolt doboz.

Jót tenni jó

Vári Ferenc, a terepjáró klub alelnöke szerint az élmény minden egyes alkalommal megható, holott ugyanazokhoz a családokhoz látogatnak el harmadszor, negyedszer. „Mi Fenyőkúton és Pálpatakán jártunk és minden háznál úgy búcsúztunk el, hogy jövőre ismét találkozunk. Egyszerű, de jólelkű emberek laknak fent a tanyákon, s célunk az egyedül maradt idős emberek, illetve a sokgyerekes családok felkeresése. Fenyőkúton olyan családnál is jártunk, ahol kilenc gyerek van\" – osztotta meg élményeit az alelnök.

Dávid Balázs, bár nem tartozik a klub tagjai közé, negyedik alkalommal vesz részt a csomagosztási akcióban, s minden alkalommal örömmel tölti el mások öröme. „Jót tenni jó – tartja a mondás, de igazából nem mi teszünk jót, hanem ők, hogy egyáltalán fogadnak bennünket. Ismerjük már egymást, s valószínű csalódás lenne nemcsak nekünk, hanem nekik is, ha elmaradna a találkozás\" – véli Balázs.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Református Gimnáziumban működő Harmatcsepp Szeretetszolgálat tagjai idén is készítettek ajándékkal teli cipősdobozokat a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek, s mivel több csomag gyűlt össze, mint amit nekik szántak, a megmaradt dobozokat elküldték a tanyán élő gyerekeknek.

„Az elmúlt évekkel ellentétben idén karácsonyi dalokat énekelve mentünk be a házakhoz, és ez nagy élménnyel töltött el, hiszen bekapcsolódtak a háziak is. A baj az, hogy ma már egyre kevesebbet énekelnek az emberek, és ez jó alkalom volt arra, hogy átéljük ennek a varázsát\" – mondta Balázs. Úgy vélekedett, a tanyavilág sorsforduló előtt áll: vagy felszámolódik, elszívja a város az ott élő fiatalokat, vagy éppen ellenkezőleg, a városból élők menekülnek ki az érintetlen természet csendjébe.

„Ilyenkor rájön az ember arra, hogy szerény hajlékban, egyszerű körülmények között is lehet teljes, tartalmas életet élni\" – mondta. Boros Csaba, a terepjáró baráti társaság vezetője szerint ezzel a kis figyelmességgel próbálnak örömöt vinni karácsonykor a tanyasi ember házába. „Nem csupán a csomag a fontos, hanem az, hogy személyesen odamegyünk, megfogjuk egymás kezét, együtt éljük át az ünnepi hangulatot. Nekik is nagy öröm, hogy valaki meglátogatja, és mi is feltöltődünk, amikor kimegyünk hozzájuk. Úgy érzem, hogy nem csak város és falu között van szakadék, hanem ember és ember között is. Ezáltal szeretnénk közelebb kerülni hozzájuk” – fogalmazott a klubelnök.

Nagyálmos Ildikó