Afrikai reménysugár a Kolozsváron bemutatott képeken

Bemutatták a csíkszeredai Roseti Bruno (képünkön középen) Matumaini elnevezésű, Afrikában készített szociodokumentarista fotósorozatát kedden Kolozsváron. Az Életképek Afrikából előadás keretében levetítették Józsa Levente Will Fred című, a kenyai életet szemléltető dokumentumfilmjét is. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem film- és fotóművészet szakos diákjai a Van egy téglám Kenyában (I Have a Brick in Kenya) projekt keretében utaztak Rusinga szigetére, az ott töltött időszakot álló- és mozgóképeken örökítették meg.

„A Matumaini olyan fotósorozat, amelynek révén az érdeklődők betekintést nyerhetnek a luó törzs életébe, megismerhetik történetüket és a problémákat, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. A véget nem érő gondok arra késztetik a helyieket, hogy a mának éljenek egy olyan világban, ahol az Isten neve: remény” – ismertette munkáját Roseti Bruno.

A csíki fotós a Krónikának elmondta, a szigeten töltött 19 nap alatt idegenvezetője segítségével felkereste a helyi családokat, majd megpróbálta elnyerni a bizalmukat, megismerni őket. Az évek során rájött arra, hogy az a legjobb szociofotó, amelynek létrehozásában a kép alanya is részt vesz, és ha megismerik egymást, még jobban sikerül az alkotás. A fekete-fehér és színes képekből álló sorozat elnevezésével kapcsolatban az alkotó elmondta, Afrikában az egyik legnagyobb probléma a szárazság, így amikor egyik délután elkezdett esni az eső, egy nő a mezőn félbehagyta a kapálást, az ég felé nézett, és mondatát a matumaini szóval kezdte. A fotós hazatérése után tudta meg, hogy a szó reményt jelent.

A képek főként gyerekeket, dolgozó embereket, szerelmespárokat ábrázolnak, de tájkép is található a gyűjteményben. A szomorúság és boldogság, szegénység és öröm egyaránt felfedezhető az alkotásokban. Roseti Bruno teljes fotósorozatát csütörtökön állítják ki a kolozsvári K+ közösségi térben, ahol az érdeklődők egy hónapon keresztül tekinthetik meg. A csíkszeredai fotós eddigi pályafutása alatt már számtalan nemzetközi kiállításon vett részt munkáival. Két fotóját a National Geographic internetes változata közölte, a Vogue Italia online magazinban is publikált.

A Van egy téglám Kenyában program 2010 óta működik. Alapítása a marosvásárhelyi származású Halmen Balázs nevéhez fűződik, aki visszatérve első Rusinga-szigeti útjáról, ismerőseivel együtt létrehozta a programot. Azóta évente egyszer erdélyi önkéntes csoportok látogatnak a szigetre. A legelső munkatábor lakói az iskolaépítésben segítettek, pénzbeli támogatást is vittek. Egy másik önkéntes táborban napelemeket szereltek fel a lakóházukra, és jótékonysági turizmusprogramot is szerveztek a tehetősebbeknek: a kenyai szafari jótékonysági beugrója 500 euró volt.

Halmen Balázs korábban a Krónikának elmondta, a Rusinga-szigeten körülbelül 30 ezren élnek, a lakosság 40 százaléka HIV-fertőzött. Sok az árva, a szegénység miatt óriási méreteket ölt a prostitúció, s ez elősegíti a vírus terjedését. „Ez ördögi kör, amely ugyan javulni látszik, de még mindig nagyok a gondok” – magyarázta. A szigeten az emberek mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak. A betegségek miatt csak az önkéntes munkát vállaló turisták látogatják a helyet, de Halmen szerint ez 20–30 év múlva változni fog, mert gyönyörű a sziget.