A szebbik nem ünnepe

A szebbik nemről sokféleképpen vélekednek, de az tagadhatatlan, hogy költőket, festőket, zeneszerzőket ihletnek a művészet megszületése óta. Bár nem örömteli alkalom szülte a hölgyek ünnepnapját, ma már kevesen tudják, honnan ered. A nemzetközi nőnap gondolata egy német származású baloldali politikus, Clara Zetkin fejéből pattant ki, ő emelt szót érte először az 1910 augusztusában, Koppenhágában tartott nemzetközi szocialista nőkonferencián.

Zetkin javaslatára határozták el, hogy nemzetközi nőnapot ünnepelnek minden év márciusában annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt béregyenlőségért és munkaidő-csökkentésért. A baloldali politikus adta ki a jelszót, hogy e napon emlékezzenek meg a nők legfőbb célkitűzéseiről, a választójog megszerzéséért, az azonos bérezésért, s általánosságban az egyenjogúságért vívott harcukról.

Az első nőnapot 1911. március 19-én tartották Németországban, továbbá Dániában, Svájcban és az akkori Osztrák–Magyar Monarchiában. Rendszeressé azonban csak 1921-ben vált az ünneplés, s azóta tartják meg minden évben – ha nem is mindenütt – a nemzetközi nőnapot, amelyet az ENSZ is a világnapok közt tart számon. Romániában az 1946-os kommunista hatalomátvételt követően – miként a közép-kelet-európai szocialista államokban – a nőnap ünneplése kötelezővé vált.

Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól szovjet mintára március 8-ára esik. Bár elég egy szál tulipán is, hogy aki akarja, köszöntse a hölgyeket nőnapon, az elegánsabb virágboltok ma már egyre inkább trendkövető csokrokat kötnek. Nőnap táján természetesen a tavaszi virágok a legkedveltebbek és legaktuálisabbak. Tulipánból divat a kis tömött fejű, fehér-zöld árnyalatú, a halvány rózsaszín és a fodros szirmú egyaránt. Főleg fiatal hölgyeknek szoktak csak fehérre vagy csak rózsaszínre hangolni egy-egy csokrot, ami különféle zöldekkel, tavaszi rügyező ágakkal gyönyörű összhatást képez.