A jellegzetes kék-fehér ragyogás

„Egy kiállítás akkor igazán szép, ha személyes vonatkozásai vannak. Nem egy székely család – és a Kárpát-medencében még sokan – féltve őriznek örökölt, talán már hiányos és csorba Zsolnay-termékeket” – mondta Jánó Mihály, a sepsiszentgyörgyi képtár igazgatója a Zsolnay-termékek kiállításának megnyitóján. A tárlatot a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja szervezte, és a „Pécs 2010, Európa Kulturális Fővárosa” rendezvénysorozat keretében jött létre.

Mi juthat eszünkbe Pécsről?

Hadnagy Miklós, a Kulturális Koordinációs Központ vezetője szerint jogosan merül fel a kérdés, hogy mit keres Sepsiszentgyörgyön a Zsolnay-kiállítás. Amikor az Európai Kulturális Főváros-projekt pályázatírói megkérdezték Magyarország lakosságát, mi jut eszükbe Pécsről, a kérdezettek megemlítették a székesegyházat, a dzsámit, az ókereszténységi kamrákat, Csontváryt, Vasarelyt, de minden felsorolásban szerepelt a Zsolnay márkanév. Ezért döntöttek úgy, hogy az Európa Kulturális Fővárosa egyik hangsúlyos elemét a Zsolnay manufaktúrára építik, olyannyira, hogy a gyárat kiköltöztetik jelenlegi épületeiből, és 41 ezer négyzetméter alapterületen létrehoznak egy Zsolnay kulturális negyedet, ami négy-öt kulturális funkciót betöltve a tervek szerint jövőtől 200–250 ezer látogatót vonz.

A másik magyarázat személyesebb, mondta Hadnagy: a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet vezetője, Bretter Zoltán pécsi lakos, Hadnagy Miklós pedig egyetemi hallgatóként hat évig koptatta a pécsi utcákat. Ezért döntöttek úgy, hogy ahol lehet, bemutatják a Zsolnay-kiállítást. Azt nem sejtették, hogy ebben úttörők lesznek, hiszen az Európa Kulturális Projekt keretében Zsolnay-kiállítást nem rendeztek még Magyarországon kívül. A tárlatot elsőként Sepsiszentgyörgyön mutatják be, márciusban Bukarestbe viszik, majd a tervek szerint, ebben az évben Európa fővárosaiba vándorol tovább.

Világszínvonalú alkotások és giccsek

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész a Zsolnay-manufaktúráról nyújtott részletes történeti áttekintést a megnyitón. A gyár tekintélyes időt felölelő története alatt a változó körülmények miatt a kivételes tehetségű műalkotók világszínvonalú kreációi mellett csak technikai és népszerűségi szempontokat kielégítő giccses termékek is születtek. Összességében azonban a Zsolnay a magyar iparművészet, díszműipar egyik legjelentősebb márkája, amelyet jól ismer, tisztel, keres és gyűjt a világ értő közönsége, fogalmazta meg Vécsi Nagy Zoltán.

Szerte a történelmi Magyarországon a mázas tetőcserepek színes, kék-fehér vagy zöld-sárga ragyogása messziről jelzi, hogy a Zsolnay-gyárban készült, ahogy Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumon, a marosvásárhelyi városházán és a Kultúrpalotán is, hívta fel a figyelmet Vécsi Nagy Zoltán. A művészettörténész érdekességként említette, hogy a Iaşi-ban és Craiován restaurált templomok részére a francia építészek 364 darab életnagyságú szentképet rendeltek Zsolnaynál pirogránitból.

Zoób Kati ékszerkollekciója

A Zsolnay-kerámia jelenének szerencsés fejleményéről is tudósít a kiállítás, hiszen napjainkban a Zoób Kati divattervezővel kötött megállapodás eredményeként főnixmadárként éled újjá a Zsolnay-gyár nemzetközi sikere, a Zsolnay – Katti Zoób-ékszerkollekció révén. A Zsolnay változékony színvilágát, a folyondárok hajlékonyságát Zoób Kati, a sikeres kortárs divattervező karakteres, ősi kultusztárgyakra, azok díszítőmotívumaira emlékeztető geometrikus formavilággal társította, és ezeknek megfelelő különös hangzású, archaikus kultúrákat idéző, egyedi márkaneveket adott:

Edimo, Mudimo, Ekkela, Amura, Fanani. Van ezekben az ékszerekben valami – akárcsak a Zsolnay-kerámiák kultuszának mai reneszánszában –, ami a hatvanas évek virágos hippikultúráját idézve a különböző identitásokból és korstílusokból épít egyfajta törzsi kultúrát, ahhoz hasonlót, amilyet a zenében ma a leginkább a világzene képvisel.