A büszkeség forrásai

„Ilyen lehetett mindenütt a táj, mielőtt a Jóisten hozzálátott volna a hegyek, völgyek és általában a látványosságok megteremtésének” – gondolhatja az erdélyi utazó, amint átszeli Ártándnál a határt, és a 42-es főúton Budapest irányába halad. Végeláthatatlan kopárság, az országút csak a Keleti Főcsatorna hídjánál emelkedik egy kicsit a síkság fölé. Nincsen ez másképp az után sem, hogy Püspökladánytól jobbra kanyarodik, és némi kérdezősködés után megtalálja a Nádudvarra vezető utat. Márpedig éppen e Sárrétnek nevezett térség látnivalóinak a felfedezésére hívott választókerületébe népes erdélyi újságírócsoportot Csontos János országgyűlési képviselő. A magyar szocialista párti honatya nevét már 2007 nyarán megjegyezhették Erdélyben. Ekkor huszáregyenruhában lovagolt el Csíkszentimrétől a Bihar megyei Hegyközszentimréig az általa szervezett Szent Imre millenniumi lovastúra keretében. Sokan meglepődtek azon, hogy hagyományőrző huszárkapitány is akad abban a pártban, amelyet Erdélyben a 23 millió román munkavállalóval való riogatással, a kettős állampolgárság, és általában a nemzeti gondolat elutasításával szoktak azonosítani.

Diplomás nemezelés

A közel tízezres lakosságú Nádudvar első látásra semmiben sem különbözik az út közben átszelt településektől. Az Ady Endre Általános Művelődési Központ azonban már érdemes az odafigyelésre. Azt 25 évvel ezelőtt még közösen építette a polgármesteri hivatal és a Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. A 400 férőhelyes nagyterem tetőszerkezete nyáridőben szétnyitható. Hidraulikus szerkezet teszi azt is lehetővé, hogy a nézőtér lépcsőzetes padlója szükség esetén vízszintes táncparketté alakuljon. „Sokba kerül a karbantartás, az épület kifűtése, a tetőt pedig egy ideje már nem mertük kinyitni, nehogy ne sikerüljön visszacsukni” – jegyzi meg Baranyai Etelka, az intézmény igazgatója. A látogató azonban nem marad azzal a benyomással, hogy hiába lennének melegek a fűtőtestek. Az egyik kisteremben épp ottjártunkkor fejeződik be a táncpróba, és az épület kisebb termeiben megannyi kézműveskör működik. Az ide beiratkozó gyermekek a népi fafaragás, a fazekasság és a nemezelés alapfogásait tanulhatják meg.

Nádudvaron azonban nemcsak szabadidős foglalkozásként tanítják a népi mesterségeket, a Népi Kismesterségek, Szolgáltató Mesterségek Szakiskolájába felnőttek is jelentkezhetnek a négyéves képzésre, melynek első két évében általános kézműves alapképzést kapnak, a második két évben pedig mesterségeket tanulhatnak meg. Amint Vetró Mihály igazgatótól megtudjuk, ez az egyedüli olyan intézmény Magyarországon, amelyik diplomát ad például a legmagyarabb mesterség, a nemezelés elsajátítóinak.

A TSZ öröksége

A művelődési központ tanácskozó termében Beke Imre, a város független polgármestere beszél arról, hogy miként próbálnak túllépni a turizmus irányába a mezőgazdaság adta lehetőségeken. Itt ismerkedhetünk meg a nádudvari gazdasági élet vezetőivel is. Erdélyi szemmel meglepőnek tűnik, hogy a helyi cégek azt folytatták, amit 1989 előtt a Vörös Csillag TSZ keretében elkezdtek. Itt a rendszerváltás szerves átalakulás volt, nem járt együtt a régi rendszerben felépített társaságok összeomlásával. A KITE Zrt. például 1972-től eredezteti a történetét. Ekkor hozta létre a Kukorica és Iparnövény Termelési Együttműködést mint nonprofit szervezetet kilenc szövetkezet, hogy ez a külföldi és magyarországi kutatási eredményeket a magyar termelők által használható technológiákká alakítsa át. Az időközben részvénytársasággá alakult cég ma Magyarország első számú mezőgazdasági vállalata. A cégbe tömörülő vállalkozói kör Magyarország szántóföldjeinek több mint a felén gazdálkodik. De a Vörös Csillagból nőtte ki magát a Nagisz-Tej Kft., mely 50 ezer liter tejet dolgoz fel naponta, vagy a Nádép Kft., mely annak idején a művelődési ház felépítésével kezdte, és mára a magyarországi közbeszerzési piac egyik meghatározó szereplője.

Csak a Polyduct műanyag-feldolgozó Zrt. vezetője nem számol be a szövetkezetbe visszavezető szálakról. Az 1992-ben alakult cég hulladékgyűjtő edényeket, szennyvízhálózatokhoz műanyag műtárgyakat, szennyvíztisztító berendezéseket és játszótéri berendezéseket gyárt. A céget bemutató mappába román nyelvű szórólapok is kerülnek. Nem véletlenül. Amint a kereskedelmi igazgató elmondja, naponta három kamionra való árut szállítanak Romániába.

A Leader fiókái

Az már csak a Fehér Gólya vendégházban, a bizalmasabb beszélgetés során derül ki, hogy Nádudvar afféle magyarországi Scorniceşti-nek számít. Annak idején Nicolae Ceauşescu is fontosnak tartotta, hogy szülőfaluját úgy fejlessze, hogy halála után is megemlegessék. Nádudvar Szabó István egykori TSZ-elnöknek lehet hálás. A nyolcvanas éveit taposó „Pista bácsi” a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökeként a magyar agrárpolitika egyik meghatározója volt a kommunista időkben, és büszkeségi kérdésnek tekintette, hogy kiemelje települését a sárból. Azt is megtudjuk, az itteni átalakulások sem történtek mindenki megelégedésére. Az egykori TSZ-tagok közül sokan érzik magukat kisemmizettnek.
A vacsora ízlik a vendégeknek, a felszolgált kenyérlángos helyi specialitás, afféle kemencében sült alföldi pizza megpirult szalonnával, hagymával, túróval a tetején. Az már a Kisvárosi Panzióban tartott késő esti beszélgetésen derül ki, hogy megannyi helyi kezdeményezés uniós támogatással valósult meg. A Leader programon keresztül gyakorlatilag a helyiek oszthatják az EU-s vidékfejlesztési pénzeket a térségben. E decentralizált döntéshozást tartja a program lényegének Bangóné Borbély Ildikó, a Leader közösségi vezetője. A tanulmányi út szinte valamennyi megállóján hivatkoznak a Leaderre, megjegyzik, az e forrásból származó támogatás nélkül nem juthattak volna a jelenlegi szintre. És hogy nem a spórolás a meghatározó, arra abból lehet következtetni, hogy a szálláshelyen – gázkrízis ide vagy oda – az udvarra is kell engedni a melegből, hogy alvásra alkalmas legyen a hőmérséklet.

Lóhátról a világ

A sárréti térség turisztikai potenciálját a Hortobágy közelsége is növeli. Ez már reggel, a Trófea vadászházban derül ki, ahol a nádudvari hús és tejfeldolgozó üzemek termékeit kóstolhatjuk meg. A Vörös Csillagtól privatizált fogadó egykor a legmagasabb rangú pártnomenklatúra kikapcsolódási helye volt; ma is elsősorban a pénzes külföldi vendégekre specializálódott. Amint az igazgatótól megtudjuk, közülük a madarászok a leghálásabbak. Azért fizetnek nem kevés pénzt, hogy itt megszállva a madarak vonulását figyelhessék, fényképezhessék a környéken. A ház ugyanis már a világörökség részének számító hortobágyi puszta határvidékén, nádasok és tavak közelében található. Szép összeget hoz a cég kasszájába a vadásztatás és a horgásztatás is. Csak – a béke kedvéért – arra kell vigyázni, hogy ne legyenek egy időben madarász és vadász vendégek. Az ottjártunk előtti napon egy franciaországi vadászcsoport látogatása nyomán több száz fácán lelte halálát.
A Hortobágyra vezető úton nem kevés a kátyú, és az út karbantartója a havat is elfelejtette letakarítani az aszfaltról. Sándor Istvántól, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójától megtudjuk, nyaranta 86 ezer juh, 11 ezer marha és 400 ló legel a pusztán, a legeltetésnek viszont nem az állattenyésztés, hanem az ökológiai egyensúly fenntartása a legfontosabb funkciója. A kilenclyukú híd közelében a hortobágyi csárdában slambucot (pirított szalonnával, hagymával egybepörkölt laskát) szolgálnak fel az erdélyi vendégeknek. Ilyet ettek évszázadokon át a hortobágyi pásztorok is, a laska zsákokban száradt a vasaló alakú kunyhó falára akasztva.

Noha a csikósok lovasbemutatója nyári látványosság, az erdélyi csapatnak mégis juttatnak belőle. A megtermett lovak, a bő gatyás csikósok láttán akarva-akaratlan elérzékenyül az ember. Bámulatos a fegyelem, amellyel az állatok végrehajtják az utasításokat, az összhang ló és lovas között. Zilahy István ménesvezetőtől megtudjuk, a hortobágyi ménesben elsősorban nóniusz fajtájú lovakat tenyésztenek. Valamennyi nóniusz a napóleoni háborúban zsákmányolt francia ősapa leszármazottja, ez a fajta volt a monarchiabeli hadsereg egyik legelterjedtebb igavonó és hátaslova. A hortobágyi tenyésztők ma értéknek tekintik, hogy a Temes megyei Őszényben is megmaradt egy nóniusz ménes, mely évtizedekig nem keveredett a magyarországiakkal, így most kiválóan alkalmas a génállomány felfrissítésére. Magas lóról szemlélve másként látszik a világ. Ezt magunk is megtapasztalhatjuk, amikor egy-egy nóniusz hátán teszünk egy kört a lovardában.

Lubickolás a fagyban

A hajdúszoboszlói fürdőt általában Erdélyben is ismerik. Arról azonban kevesen tudnak, hogy a sárréti térségben Püspökladányban, Nádudvaron és Földesen is gyógyhatású termálvíz buzog fel a mélyből. Míg ki nem próbáljuk, magunk is kételkedve hallgatjuk, hogy a csikorgó fagyban is kiválóan lehet strandolni a szabadtéri medencékben. Negyedórás szaunázás után észre sem veszszük a hideget, míg a néhány centis hóban mezítláb, fürdőruhában szaladunk a medencéig. Fenséges az érzés. Szívesen maradna mindenki, de menni kell, mert további látványosságok szerepelnek a programban. Ilyen például Bárándon az a terem, amelybe a helyi tűzoltóegyesület által szerzett több száz serleget, diplomát gyűjtötték össze. Megtudjuk, évtizedek óta a bárándiak nyerik meg a magyarországi tűzoltóversenyeket, itt a gyerekek sem futballisták vagy pilóták, hanem általában tűzoltók szeretnének lenni. Valódi tüzet jó tíz évvel ezelőtt kellett oltani legutóbb, amikor egy tyúkól gyúlt ki a településen. Emelkedett a hangulat a Koroknai portán is, ahol a helyi citerazenekar biztosít zenei aláfestést a vacsorához. Bajban van az ember, mert nem lehet egy időben enni is, énekelni is. Mindkét irányból nagy a    csábítás. A fogadó falait a régi falusi élet megannyi hagyományos eszköze díszíti. Jól sikerült ötvözni a hagyományápolás és a modern vendéglátás szempontjait. Ezt érezzük másnap reggel a nagyrábéi Gémes fogadóban is. A hagyományos vályogtéglából épített, náddal födött panzió valamennyi lakosztályába egy-egy búbos kemencét is rakattak. Megtudjuk, vannak olyan vendégek, akik itt megszállva járják be a környék termálfürdőit. Ezúttal magunk is megtapasztaltuk, kevés egy hosszú hétvége a magyar pusztára.