A „kütyüzés” és a gyerekkori viselkedésproblémák összefüggéseit vizsgálta egy magyar kutatás

A digitális eszközök és a hiperaktivitás/figyelemzavar kapcsolata tehát kétirányú, oda-vissza hatnak egymásra – állapították meg a kutatók, hozzátéve, hogy hasonlóan van ez a társas problémákkal, a visszahúzódó, gyenge társas készségekkel rendelkező gyerekek hajlamosak túlzásba vinni a kütyüzést, például a videójátékozást vagy a TV-nézést.

Ennek oka, hogy a virtuális világ menedéket jelenthet nekik a számukra nehezen érthető, vagy fájdalmas tapasztalatokat nyújtó társas világ elől. A magányos kütyüzés azonban csak növeli az elszigetelődésüket. Kisgyermekkorban ráadásul nagy szükség van a társas élményekre ahhoz, hogy a gyerekek társas készségei megfelelően fejlődjenek, amitől a kütyüzés viszont elveszi az időt – írták.

– állapították meg a kutatók. Megjegyezték, hogy napjainkig szinte kizárólag a régebbi média – főként a TV-nézés – használatának és a viselkedésproblémák kialakulásának összefüggését vizsgálták, pedig manapság a gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre többet használják a modernebb eszközöket, a tabletet és a mobiltelefont is.

Különösen kevés az olyan vizsgálat, amelyben hosszabb távon követnék nyomon a gyerekek mobileszköz-használatát és a viselkedésproblémák alakulását. Pedig nagyon fontosak az ilyen vizsgálatok, mert ezek alapján tudják megmondani, hogy mi volt előbb: a viselkedésprobléma vagy a mobilozás. Mint írták, az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor igyekezett pótolni ezt a hiányt.

Ezt követően 3 év múlva, – amikor a gyerekek 7-9 évesek voltak – újra kitöltették a szülőkkel a kérdőíveket. „Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis minél nyüzsgőbb és szétszórtabb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban. Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen gyerekek lekötéséhez a szüleik is sokkal inkább kénytelenek digitális eszközökhöz folyamodni, illetve maguk a gyerekek is keresik az ingerdús, intenzív tartalmakat” – idézik a közleményben Konok Veronikát, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor tudományos munkatársát, a kutatás vezetőjét.

Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége azonban nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértékét. „Ebből arra következtethetünk, hogy a kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz/figyelemzavarhoz, szemben például a TV-nézéssel.

Senkinek nem javasoljuk tehát, hogy a kutatás eredményére alapozva korlátlan mobilhasználatot tegyen lehetővé óvodáskorú gyerekének” – tette hozzá Szőke Rebeka, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor PhD-hallgatója.

A kutatók szerint az összefüggés hiányát okozhatja az is, hogy az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek, vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok.

„Nem találtak időbeli egymásra következést, vagyis, hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva. Az ok-okozat kérdése tehát nem tisztázott, és valószínű, hogy kétirányú összefüggés áll fenn: se a tyúk, se a tojás nem volt előbb” – áll a közleményben.