A spanyolországi Camino de Santiago útvonalon biciklizett végig két székely „kalandor”

A székelykeresztúri Bálint F. Gyula és a székelyudvarhelyi Bálint Gáspár augusztus 28-án pattant nyeregbe Navarra tartomány székhelyén, Pamplonában, hogy a tervek szerint kilenc nappal később és 700 kilométerrel odébb megérkezzen a Santiago de Compostelában található Szent Jakab-katedrálishoz.

„Amikor az ember Észak-Spanyolországban felvesz egy hátizsákot, hogy gyalog vagy kerékpárral végigzarándokoljon a Camino de Santiagón, haladhat erdőn, mezőn, falun, városon keresztül, aszfaltúton, kertek alatt vagy sziklás ösvényen, mindenhol szívesen látják, üdvözlik, jó utat kívánnak és segítenek neki, ha rászorul. A világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek ide emberek, és mindenkiben közös a cél: eljutni Santiagóba” – mondta Bálint Gáspár.

A domboldalon, bokrok között vezető ösvényen néha bizony tolni kellett a mintegy 30 kilogrammnyi csomaggal megpakolt hegyikerékpárokat. A csapat az első éjszakát Los Arcosban töltötte, a többit pedig sorrendben a következő településeken: Santo Domingo de la Calzada, Burgos, Sahagún, León, Molinaseca, Tricastela, Palas de Rei. A zarándokútlevéllel rendelkező utazók a zarándokszállásokon éjszakázhatnak nagyon olcsón. Az útlevélbe gyűjtött bélyegzők igazolják az út megtételét, bélyegeztetni alberguékben, templomokban, vendéglőkben, kávézókban lehet, de egy-egy településen előfordul, hogy a kapu előtt egy asztalkánál ücsörgő néninek is van saját bélyegzője.

A Pamplona környéki, majd a Rioja borvidék dombjait elhagyva a terep ellaposodott, így az egy nap alatt megtett táv is itt volt a legnagyobb, a negyedik napon 126 kilométert tekert Gyula és Gáspár. León után újra emelkedni kezdett az út egészen a Szent Jakab út majdnem legmagasabb pontjáig, 1515 méterig. Innen nem messze és mintegy 10 méterrel lejjebb található a híres Cruz de Ferro.

„Aki látta Emilio Estevez 2010-es, Vándorút című filmjét, vagy olvasott az El Caminóról, tudja, hogy ez az út egyik legfontosabb pontja. A hagyomány szerint a zarándokok itt hagynak egy követ, amelyet vagy útközben szedtek fel valahol, vagy otthonról hoztak. Bár a vaskereszt önmagában nem egy nagy látvány, ahogy a maga körülbelül 70 cm-es magasságával egy ötméteres faoszlop tetején szomorkodik, az időközben jelentősre nőtt kőkupacon sétáló embert mégis magával ragadja a hely. A kövekre írt vagy az oszlopra tűzött szövegek, fotók sok esetben magyarázattal szolgálnak arra, hogy az őket hátrahagyó zarándok miért vállalkozott a sokhetes útra” – mesélte Bálint F. Gyula.

Bár a vaskereszttől lefelé vezetett az út, a következő jelentősebb település, Ponferrada egy medencében fekszik, még nem értek véget a hegyi szakaszok. Másnap újra mintegy 900 méteres szintemelkedést kellett leküzdenie a csapatnak, aszfalton is mintegy 10 kilométert kellett felfelé tolni a kerékpárokat. A csapat szeptember 5-én délután fél öt körül gurult rá a Plaza de Obradoiro díszburkolatára a Szent Jakab-katedrális előtt. Már csak az utolsó bélyegző és a Compostela, a zarándoklat teljesítését igazoló oklevél megszerzése volt hátra, illetve a hazaút. Ahogyan a Saharun Adventure-ről, az El Caminóról is napi fényképes beszámolóval jelentkeztek a fiúk a csapat honlapján,  így ott további részletek, érdekességek tudhatók meg a legutóbbi útjukról.