A Maradj talpon! kulisszatitkairól mesél Varga Márton kolozsvári játékos

Hozzáfűzte, azért nem hallotta Gundelt, mert nem figyelt rá – egyrészt a válaszon gondolkodott, másrészt az az óra, amelyet a műsorban a nézők is hallanak ketyegni élőben, nagyon hangosan szól és sípol.

Írásbeli teszt előzi meg a játékot

„Régóta követem a kvízműsorokat – korábban Vágó Istvánét követtem, a Legyen ön is milliomost, aztán Gundel másik műsorát, a Kérem a következőt! Mint mindenki, én is elképzeltem, hogy nyerhetnék, de soha nem tettem semmit azért, hogy bejussak egy kvízműsorba. Gundel Takács Gábort nagyon kedveltem, és mivel szakmabeli is, látom, hogy mennyire profi – itt olyan részletekre is gondolok, amiket nem minden néző vesz észre. Például úgy is tud folyamatosan beszélni, hogy közben beszélnek a fülére. Erre csak nagyon kevesen képesek” – fejtette ki Varga Márton kérdésünkre, hogy miért is próbált szerencsét.

Hozzáfűzte, amikor meglátta a felhívást, hogy a Maradj talpon! Kolozsváron tart előválogatást, azonnal jelentkezett. Varga Márton azt is elmondta, hogy a kevés jelentkező miatt első ízben elhalasztották a kolozsvári válogatót, és hogy a feleségét csak nagy nehézségek árán tudta meggyőzni, hogy ő is jöjjön el, ugyanis tartott a tévés szerepléstől.

A szűrés első körében írásbeli vizsga várta a jelentkezőket. Harminc kérdésre kellett választ adniuk hét perc alatt, és megszabták, hogy milyen százalékos eredményt kell elérni a továbblépéshez. „Azt vettem észre, hogy az, ha az ember valamiben nagyon tájékozott, nem segít. Az a jó, ha sok mindent legalább felületesen ismerünk. Például megkérdezték, hogy ki nyerte a legutóbbi magyar Forma–1-es nagydíjat” – számolt be tapasztalatairól Varga Márton. Az írásbeli tesztet interjú követte, ennek keretében a szervezők néhány érdekes személyes történetre voltak kíváncsiak, ezen kívül egy játékszimulálásra is sor került.

Nem tudni, mi van a csapóajtó alatt

„Körbeültünk tízen egy játékvezetőt és ellenfelet kellett választanunk. Mindenki addig ment el, ameddig tudott válaszolni a kérdésekre. A feleségem például az összes kérdésre felelni tudott” – mesélte a kvízműsor résztvevője.

A kolozsvári válogatóra inkább fiatalok, egyetemisták jelentkeztek, de volt köztük egyetemi tanár, raktármunkás és tanítónő is. Varga Márton elmondása szerint egész jó esélye van az embernek bekerülni a műsorba, az ő tízes csoportjukból például csak ketten estek ki a válogatón. Egyikük az írásbeli teszten nem szerzett elég pontot, a másik versenyző pedig a játékszimuláláson bukott el, amikor az első kérdésre sem tudta a választ.

Az újságíró azt is elárulta, egy héttel a felvétel időpontja előtt hívták fel, hogy tudnak-e menni. Erdélyi jelentkezőknek ugyanis nem árt tudniuk, hogy az útiköltségről és a budapesti szállásról nekik kell gondoskodniuk. Legalább három rend ruhát vinni kell, hiszen ha az egyik napi adásba nem kerül be valaki, akkor másnap már más ruhába öltözve kell megjelenni a műsorban.

Noha nincs egész nap felvétel, fél nyolctól este nyolcig ott kell tartózkodni a stúdióban. A versenyző azt is elmesélte, nem sikerült kiderítenie, miként döntik el, hogy ki lesz a kihívó és kik az ellenfél játékosok. Arról sincs döntés, hogy ki hová álljon, teljesen véletlenszerűen alakul ki.

Sok biztonsági előírás is van, így kötelező a nadrágszíj viselése, de nem szabad sállal vagy nyakkendővel, pláne magas sarkú cipővel ráállni a csapóajtókra, mert eséskor ezek a ruhadarabok balesetveszélyesek.

„A csapóajtónak hihetetlen, irtózatos hangja van: amikor a mellettem álló játékos alatt kinyílt, akkorát csattant, hogy összerezzentem. A fedő, amin a versenyző áll, nagyon kényelmes, puha. Aztán megy a felvétel: aki nyer, az nyer, aki meg nem, az lepottyan. Nem tudom, hová, mert én talpon maradtam” – magyarázta a kolozsvári versenyző.