A büntetlen csínytevések és bolondozások napja: április 1.

A szokás eredete homályba vész. Vannak, akik az ókori szaturnáliák folytatásának tekintik – a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, s a rabszolga azt tehette, amit akart, mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római-görög hilaria ünnepre vezetik vissza. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik. Az év kezdete ugyanis hagyományosan április elsejére, a tavasz kezdetére esett, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az újévet, de az emberek csak lassan fogadták el a rendelkezést.

Sokan megszokásból vagy a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgettek ajándékokat, ezek változtak idővel tréfás semmiségekké, meglepetésekké: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg. A büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt, s mára hagyománynyá vált: ezen a napon ajánlatos fenntartással kezelni még a televíziók, rádiók híreit is. Az egyik első, április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét.

Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: Végy egy ollót, és vágd fel a mellényed... Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „Áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele!” A szomszéd visszaragasztotta a borítékot, és még egy útra kérte a jámbor embert – így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott. A brit közönséget 1864-ben az egyik újság szamárkiállításra hívta meg, a helyszínen összegyűlt tömeg azonban egyre elégedetlenebb lett, mert szamárnak se híre, se hamva nem volt. Végül valaki elkiáltotta magát: április elseje!, az emberek pedig nevetve hazamentek a kiállításról, amelynek ők voltak az attrakciói.