Kovács István: álmodozni nem kerül semmibe – immár az elitkategóriát célozza meg a BL-ben bemutatkozott nagykárolyi futballbíró

A meccseken van egy ellenőr, egy játékvezetői megfigyelő, aki a pontozólap alapján értékel, vonja le a pontokat a hibákért. Például egy rosszul megadott sárga lap 0,1 pont mínusz, egy fontos döntésnek az elhibázásáért – mint amilyen egy piros lap vagy tizenegyes – 0,5 pontot vonnak le. Általában 8,3–8,6 között adják a jegyeket. Ez átmenő jegynek számít, azt jelenti, hogy jól végezte az ember a dolgát. Ha 8,1-8,2 a végső pontszám, akkor a következő fordulóban nem igazán várhatsz kiküldetésre, mert azt jelenti, hogy nem volt jó a játék menedzselése.

– És a minél több jó pontszám után lehet előléptetésre számítani?

– Kapunk egy mérkőzést, ha azt jól levezetjük, várhatjuk a következőt. Egy jó nemzetközi bíró általában 7-8 nemzetközi delegálást kap, ha minden jól sikerül. Ha egy évben kaptál nyolc meccset, és mindegyiket levezényelted problémamentesen, akkor előrelépsz, és kapsz BL-meccseket, és ha azokat is lehozod, akkor jogosult vagy arra, hogy feljebb kerülj egy kategóriával.

– Ezen a pontrendszeren változtatni fog, ha bevezetik a videóbírót?

– Nem, mert a hiba akkor is hiba marad. A videóbíró csak abban segít, hogy korrigálhatja az ember a hibáját, és nem éri annyi támadás a meccs után, nem lesz olyan nagy nyomás a média és a csapatok részéről. Mindenkivel előfordulhat, hogy hibázik, a videóbíró megadja a lehetőséget arra, hogy a játékvezető azt azonnal helyrehozza, de a hibája miatt ugyanúgy lepontozzák majd az értékeléskor. A minél kevesebb videóbírói beavatkozás azt jelenti majd, hogy jó a játékvezető.

– Milyen érzés volt a BL után Liga 1-es örökrangadót vezetni?

– Az örökrangadó nagyon különleges mérkőzés, erre mindig külön kell készülni, mert bármi megtörténhet. A szurkolók dobálhatnak be petárdákat, de más is megtörténhet. Ugye az este is beszaladt egy szurkoló a pályára, a játékosoknak pedig csak egy szikra kell, és már összeugranak. Ez egy nagyon érdekes meccs.

Jobban rákészülünk, mint egy átlagos meccsre. Még ha ez nem is helyes, de ez az igazság.

– Hogyan lehet erre felkészülni?

– Mentálisan. Mindamellett, hogy állandó összeköttetésben vagyok a partjelzőimmel, akikkel már ugye négy éve dolgozom együtt, nem is kell rájuk nézzek, mert már érzem, mire gondolnak, mi lesz a következő lépésük.

Meccs előtt megbeszéljük, hogy ha kulcsmomentumok vannak a meccsen, hogyan fogunk reagálni, kielemezzük a játékosok mozgását, az edzők keret-összeállításait. Nagyjából már tudjuk, mi lesz a következő lépésük, és persze mentálisan is fel kell legyen készülve az ember. Az este kevesen voltak, 22 ezren, de volt már nekem Dinamo–Steaua meccsem 40-50 ezer néző előtt is, és azt a nyomást fel kell tudni dolgozni. Mikor olyan sok ember van, hiába van a kommunikációs headset, mert nem is igazán halljuk egymást.

– A folytatás?

– Ez úgy szokott történni, hogy ha levezettünk egy mérkőzést, és az jól sikerült, akkor olyan fél napig, egy napig örülünk, és utána másnap eltöröljük. Megvolt, és megint a nulláról kezdjük. Azt, hogy mi lesz a következő meccsem, még nem tudom, mert három-négy nappal előtte értesítenek minket. Nemzetközi szinten Nemzetek Ligája-meccs lesz, de még nem tudom, hol.