Kispályás jövőt kell építeni – interjú Csoma Alpárral

– Igazságos a román válogatottat a negyeddöntőben legyőző spanyolok zágrábi Európa-bajnoki diadala?

– Azt mondom, hogy igen. Már a horvát Eb előtt szinte mindenki a spanyolokat várta a dobogó legmagasabb fokára. Én bíztam az oroszokban is, a portugálokban is, de végül mégiscsak a spanyolok voltak a legjobbak. Igaz, az oroszok ellen vívott döntőben két szerencsés gólt is rúgtak, azokkal a megpattanó labdákkal. De hát a teremfociban szerencsére is szükség van.

– Az ibériai csapattól 8-3-ra kapott ki Románia, de az első félidőben jól megszorongatták a sokszoros címvédőt. Akár többre is képesek lettek volna?

– Az esélytelenek nyugalmával álltunk ki, de azzal a hittel, hogy akár meg is tudnánk őket verni. Kétszer is egyenlítettünk, de végül a tapasztalat és a nagyobb játéktudás győzött. Úgy érzem, nem vallottunk szégyent, és abban is biztos vagyok, hogy nem a spanyolok elleni mérkőzésen úszott el az elődöntőbe jutás. Az csoportkör első találkozóján a horvátokat kellett volna legyőznünk, s akkor más ágon kerülünk a negyeddöntőbe.

– Klubcsapatok szintjén a City’us az ősszel jobbnak bizonyult a horvát bajnoknál.

– Így van, de az Eb-n kihagyott helyzetek megbosszulták magukat. Pedig akár két-három góllal is nyerhettünk volna, és akkor elkerüljük a spanyolokat. Az is számított, hogy a 2-1-re nyerő házigazdákat 12 ezer lelkes szurkoló buzdította.

– Az viszont keveset számított a román válogatott spanyol edzőjének, Sito Riverának, hogy a horvátok elleni egyetlen gólt ön lőtte, a következő két mérkőzésen pályára sem küldte.

– Ez engem is meglepett, annál is inkább, mivel a horvátok elleni meccs után azt mondta, hogy a továbbiakban is számít a játékomra. Nincs mit kommentálnom, ez az ő döntése. Én a továbbiakban is igyekszem, készülök, és remélem, hogy bizonyítok is.

– Következik az ukránok elleni, kétmeccses világbajnoki pótselejtezős párharc. Kegyes volt a sors?

– Azt mondom, igen. Az ukrán egy nagyon kemény válogatott, de nem legyőzhetetlen. Az elmúlt évek során idegenben ugyan kétszer is kikaptunk tőlük, de hazai pályán egyszer megvertük őket, egyszer meg döntetlenre játszottunk. De gondoljunk csak bele, Ukrajna helyett akár a világ legjobb csapatai egyikét is kifoghattuk volna.

– Múlt héten a román válogatott története legjobb eredményét érte el az Eb-n. Mégis mi hiányzik ahhoz, hogy a vilgelitben található latin országok szintjére kerüljön?

– Ehhez a nálunk aránylag új sportágnak a felkarolása, népszerűsítése kellene. Most az Eb kapcsán sokat beszéltek és írtak a futsalról, de amúgy a sajtó mintha kissé mostohán kezelné. Persze ahhoz, hogy a tévéadók közvetítsék a mérkőzéseket, az újságok beszámoljanak a bajnoki mérkőzésekről, látványos, kemény bajnokságra lenne szükség. Olyanra, amilyen volt jó pár évvel ezelőtt, amikor nyolc-tíz ütőképes csapat is versengett a dobogós helyezésért.

Ezenfelül szükség lenne néhány erős gyermekközpontra. Marosvásárhely egy szerencsés kivételnek számít, de ott van néhány más első osztályos klub, mely nem rendelkezik utánpótláscsapattal. Annak idején – az én nemzedékem tagjai is – szinte egytől egyig a nagypályás fociból érkeztek. Nos, ezért nem lehetünk mi olyan jók, mint például a spanyolok.