
Vajda Gergely Artisjus díjas magyarországi karmester, zeneszerző vezeti a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát
Fotó: Oláh Gergely Máté/Gregoryvajda.com
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert magyarországi karmester irányítja januártól a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia zene- és énekkarát. A nemzetközileg elismert szakemberrel terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a kolozsvári zenekar és az énekkar sajátos karakteréről, valamint arról beszélgettünk, hogyan szeretné megszólítani a fiatal zenehallgatókat és erősíteni az intézmény jelenlétét Kolozsvár kulturális életében. Vajda Gergely elárulta, miként érzi magát a kulturálisan sokszínű közegben, és miként halad a román nyelv elsajátításával.
2026. január 30., 08:012026. január 30., 08:01
– Karmesterként a világ számos zenei közegében otthon van: Magyarországon kívül többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Izraelben is rendszeresen vezényel és dolgozik zenekarokkal, idéntől pedig a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia vezető karmestere is. Hogyan került kapcsolatba Erdéllyel, illetve a kolozsvári filharmonikusokkal. Milyen szakmai és személyes folyamat vezetett oda, hogy az intézmény műsortervéért és művészi irányáért felelős vezető karmesteri megbízatást kapott?
– Vendégkarmesterként az elmúlt években több alkalommal kaptam meghívást a kincses városba, minden egyes alkalommal más-más izgalmas és komoly kihívást jelentő műsorral. Erdéllyel – és Bukaresttel is – először a Transilvania Állami Filharmónia meghívásának köszönhetően ismerkedhettem meg; ez az ismerkedés azonban természetesen még csupán a kezdetén tart. Bízom benne, hogy Kolozsvárt hamarosan jóval alaposabban, valamint Erdély más városait is legalább egy-egy látogatás erejéig megismerhetem.
– Pályafutása során Bécstől New Yorkig számos rangos zenekarral dolgozott együtt. Mi volt az, ami a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia vezető karmesteri felkérésében megszólította Önt? Miben látja ennek az együttesnek a sajátos karakterét – akár hangzás, akár munkamódszer szempontjából –, és miben más egy ilyen kis, regionális gyökerű zenekarral való munka, mint egy nagy európai vagy észak-amerikai együttes működése?
– Ahogy az amerikaiak mondják: Beethoven az Beethoven – mégpedig háromszor is, ezzel hangsúlyozva, hogy a világ szimfonikus zenekarainak klasszikus repertoárja alapvetően azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló.
Kolozsváron világosan érzékelhető az erős zenei tradíció, amely a hangszeres muzsikusok technikai, hangi és zenei adottságaiban egyaránt megnyilvánul. Ennek a zenekarnak saját, jól felismerhető hangzása van. Az én feladatom az, hogy ezt az értéket a helyén kezelve, ugyanakkor tudatosan törekedve arra, megpróbáljam az együttest bevezetni a tágabb európai zenei piacra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a már eddig is magas minőséget képviselő szólisták, énekművészek vagy karmesterek meghívását folytatni avagy bővíteni kell, hanem azt is, hogy reményeim szerint maga a zenekar is eljut majd a világ ismert koncerthelyszíneire, ahol megmutathatja, mi mindent tud.
Fotó: www.gregoryvajda.com
– Egy többnyelvű, kulturálisan sokszínű közegben működő intézmény élére került. Gyakran elhangzik, hogy a zene nyelve egyetemes, ugyanakkor egy intézmény mindennapi működésében a kommunikáció nyelve is meghatározó. Jelent-e ez bármilyen kihívást az Ön számára, különösen a román nyelv ismerete tekintetében? Hogyan alakul eddig a közös munka a zenekarral és az énekkarral mind szakmai, mind emberi szempontból?
– A próbák nyelve már az első ittlétemtől kezdve az angol. Tekintve, hogy Maestro Lawrence Foster (román származású amerikai karmester – szerk. megj.) régóta szoros kapcsolatot ápol a zenekarral, ezt az „amerikai szálat” akár hagyományosnak is tekinthetjük. A zenekar muzsikusainak többsége kiválóan beszél angolul.
Mivel franciául meglehetősen jól beszélek, bízom benne, hogy ez segítséget jelent majd abban, hogy a románt minél előbb, legalább a zenei próbákhoz szükséges szinten használni tudjam.
Ami a kulturálisan sokszínű közeget illeti, abban kifejezetten otthonosan érzem magam. Az Egyesült Államokban eltöltött több mint húsz év tapasztalatával a hátam mögött, illetve a francia Ars Nova együttes állandó vendégeként – immár közel hat éve – nyugodtan mondhatom, hogy a klasszikus és a kortárs zene természetes nemzetköziségét minden részletében élvezem.
– Bemutatkozásakor úgy fogalmazott, nem hisz a rutinszerű muzsikálásban. Mit jelent ez pontosan a vezető karmesteri munkában? Milyen elképzelésekkel, tervekkel lát hozzá a filharmónia programjainak kialakításához és a zenekar művészi irányításához?
– Gustav Mahler (cseh–osztrák zeneszerző, karmester – szerk. megj.) híres mondása, miszerint „Tradition ist Schlamperei” – amelynek talán „a megszokás lustaság” a legpontosabb magyar megfelelője – műfajtól és szereptől függetlenül minden zenészre érvényes. Az átgondoltság és a világos művészi irány nélküli rutinértelmezést a közönség nagyon gyorsan megérzi, különösen egy olyan kiművelt hallgatóság, mint a kolozsvári.
A bevált megoldásokkal természetesen nincs semmi probléma, amennyiben azok tudatos és intelligens alkalmazásával sikerül – például Mahler kottába rögzített elképzeléseit – egy koncerten valóban élővé tenni. Ehhez kitartó munkára, folyamatos figyelemre és nem utolsósorban ihletettségre van szükség, és ebben a munkában egy karmester, különösen egy vezetőkarmester, meghatározó szerepet tud betölteni.
Számomra egy teljes évad műsorának összeállítása éppoly izgalmas feladat, mint egy-egy koncert levezénylése: összetett, szép és inspiráló munka.
Fotó: Danubia zenekar
– Zenei vezetőként eddigi pályafutása során is gyakran törekedett arra, hogy az ismert klasszikus művek mellett kevésbé játszott, ritkábban hallható darabok is műsorra kerüljenek. Milyen különleges zenei élményekkel, felfedezésekkel találkozhat a közönség a kolozsvári filharmónia idei hangversenyein?
– Izgalmas, általam szerkesztett műsorokra nem kell őszig várni. Májusban, a Cluj Modern keretében
– A kortárs zene fontos része az Ön szakmai identitásának: zeneszerzőként számos művet jegyez, amelyeket világszerte neves zenekarok és fesztiválok tűznek műsorukra. Milyen szerepet szán a 20–21. századi zenének a kolozsvári filharmónia programjában, és hogyan lehet ezeket a darabokat a közönség számára úgy befogadhatóvá tenni, mint a klasszikus repertoár darabjait?
– Egy karmesternek – legyen zeneszerző, vagy „csupán” karmester – mindig jut egyfajta múzeumi kurátori szerep is. Egy szimfonikus zenekar tulajdonképpen nem más, mint egy élő, organikus előadó-művészeti múzeum. Feladatomnak érzem, hogy a különböző stílusú zeneműveket úgy párosítsam, rendezzem sorba, illetve szerkesszem egységes műsorrá, hogy az egyes darabok ne csupán önmagukban, hanem összefüggéseikben is élményt nyújtsanak.
Egészen más „történetet” mesél el például egy Sztravinszkijjal társított Csajkovszkij, mint ha ugyanez a mű mondjuk egy Glazunov-darab mellé kerülne.
Számomra az ideális közönség az, amely nyitott füllel, elmével és szívvel ül be a koncertterembe, és még ha vannak is előzetes elvárásai, hajlandó jó értelemben meglepődni. Az én zenei univerzumomban kiválóan megfér egymás mellett John Williams, Richard Wagner vagy az idén százéves, lugosi születésű Kurtág György zenéje; és meggyőződésem, hogy minőségi muzsikálással, valamint tudatos, intelligens programszerkesztéssel ezt a lelkesedést a közönség felé is közvetíteni tudom.
– Többször hangsúlyozta, hogy a vezető karmester szerepe nemcsak művészi, hanem közösségépítő feladat is. Mit jelent ez konkrétan a kolozsvári filharmónia zenekara és közönsége esetében? Hogyan tervezi bevonni a fiatal közönséget, és erősíteni az intézmény jelenlétét a város kulturális életében?
– Tapasztalataim szerint – és nem kizárólag a filharmónia termeiben – a kolozsvári fiatal közönség nyitott és kulturálisan aktív. Nem véletlen, hogy az úgynevezett klasszikus zene évszázadok óta „köszöni, jól van”, és újra meg újra képes megteremteni a saját közönségét. A nemrég elhunyt orosz–amerikai zenetudós, Richard Taruskin megfogalmazásával élve: a klasszikus zene ugyanazt tudja, mint a popzene – és még annál is többet.
Meggyőződésem, hogy egy nyitott, őszinte és közvetlen Filharmónia – vagyis egy olyan zenészközösség és intézmény, amely élvezetes, érthető és hiteles módon mutatja meg a „klasszikus zene” vagy magyar kifejezéssel élve „komolyzene” keretei közé szorított muzsika értékeit – sikeres tud lenni, és nem csak az ötven év feletti közönség számára.
Fotó: www.gregoryvajda.com
– Ha előre tekintünk két–három évre: milyen változást szeretne látni a zenekar hangzásában, működésében?
– Egy zenekar nem gép, hanem élő organizmus. Annyit kapok tőle, amennyit én magam bele tudok tenni.
Természetesen távlati célok és elképzelések nélkül elindulni sem lehet, és ezekből nincs is hiány. Azt azonban, hogy mindez végül milyen formát ölt, csak közösen, a vezetőséggel és a muzsikusokkal együtt tudjuk meghatározni, majd a mindennapi munkában megvalósítani. Alapvetően arra szerződtem, hogy jó koncerteket hozzunk létre. Meggyőződésem, hogy okos menedzseléssel és kitartó munkával ezekből a jó koncertekből épülhet fel a jövő – ha szabad ilyen nagy szavakat használnom.
– Végül személyesebb kérdés: külföldi, Magyarországról érkező művészként hogyan érzékeli Kolozsvár zenei és tágabb értelemben vett kulturális életét? Milyennek látja a várost ebből a külső, ugyanakkor közeli perspektívából?
– Számomra inspirálóan új közeg Kolozsvár a maga sokarcú kulturális örökségével: a magyar és román tradíciók együttélésével, a város arculatán nyomot hagyó Osztrák–Magyar Monarchia építészetével, valamint a magyarországitól és az amerikaitól is alapvetően eltérő vallási tájképpel. Karácsony környékén fejeztem be Cserna Szabó András Kolozsvár alatt az ég című novelláskötetét, és most a valós életben is felismerni vélem a könyvből előtűnő rendkívül sokszínű és izgalmas várost. Személyesebb kérdésre személyesebb válasz: voltam már Budapesten és Szombathelyen magyar, voltam Portlandben és Huntsville-ben magyar–amerikai, most pedig Kolozsváron tanulom a létezést.

Új korszak kezdődik a kolozsvári hangversenyéletben: január 1-jétől Vajda Gergely vette át a Transilvania Filharmónia zenei irányítását.
A nagybányai festőiskola megalapításának 130. évfordulója alkalmából rendeznek a legendás művésztelep első száz évét bemutató kiállítást a román fővárosban, a Liszt Intézet bukaresti központjában – közölte a szervező intézmény.
A Securitate, vagyis a román kommunista titkosszolgálat rengeteg mindent kilopott azokból a csomagokból, amelyeket külföldön élők küldtek romániai ismerőseiknek.
Elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes és kiváló művész. A József Attila Színház örökös tagját 81 éves korában, szerdán érte a halál – tudatta a színház az MTI-vel.
Ádám Gyula grafikus, fotóművész Két világ emberei című fotókiállítását nyitják meg január 29-én, csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban.
A magyar kormány meghirdette a Kós Károly Program 2026. évi pályázatát, melyet a Kárpát-medence területén működő tájházak támogatására indítottak el.
Harsányi Attila színművész, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház tagja, illetve Kurunczi Ferenc informatikai mérnök, amatőr fotós, az aradi magyar épített örökség megörökítője, a közösségi élet képes krónikása vehette át az elismerést.
Pataki Adorján operaénekes, Borsodi L. László költő, kritikus, Egri István képzőművész, restaurátor és Szenkovics Enikő műfordító kapta meg az idén az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Máramarosszigeten a közösségért munkálkodók kaptak elismerést a magyar kultúra napján – jelentette be csütörtökön az RMDSZ Máramaros megyei szervezete.
Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét nemcsak a színház és a Kolozsvári Magyar Opera színpadáról ismerheti a kultúrafogyasztó erdélyi közönség: a zene, az irodalom és a fotóművészet terén is jeleskedik.
A nagymúltú aradi Kölcsey Egyesület több mint húsz éve alapította a kitüntetést. A Magyar Kultúra Napja idei programját január 26-án, hétfőn tartják Aradon, a díjátadó után a békéscsabai Jókai Színház előadását láthatják az érdeklődők.
szóljon hozzá!