Új tét kell

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház dramaturgja, Csép Zoltán Kovács András Ferencet és Király Kinga Júlia drámaírót kérte fel egy beszélgetésre a magyar dráma ünnepén. A beszélgetés másik apropóját az szolgáltatta, hogy a Látó folyóirat idei összevont, 8–9-es számában a napokban jelent meg Király Kinga Júlia A szerencse fia című mesejátéka, amelyet október elején mutat be a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata. „Ennek az a története, hogy a társulat vezetője, Kövesdy István gyermekelőadással szerette volna nyitni az évadot. Felkérte öcsémet, Király Istvánt, hogy állítson színpadra egy gyermekdarabot, ő pedig felkért engem, hogy írjak mesejátékot” – mesélte az est folyamán az ifjú szerzőnő, aki a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakán diplomázott, és jelenleg a Budapesti Honvéd Színház dramaturgja.

Válságban van-e a drámaírás?
Csép Zoltán arra volt kíváncsi, hogy beszélgetőtársai szerint válságban van-e a drámaírás, a színház főként az erdélyi magyar társadalomban, illetve a magyar nyelvterületen. Igen szubjektív megközelítésben Király Kinga Júlia arról mesélt, hogy nemrég az életben maradásért küzdő emberekkel hozta össze a sors. Ezért kérdésessé vált számára, „hogy nálunk vannak olyan emberek, akik azért kapnak fizetést, mert rázzák a rongyot, miközben egy rongyrázós fizetéséből egy hétig él egy beduin törzs.” Kovács András Ferenc úgy vélte, hogy 1989 előtt igen kedvelt és nagyon hatásos, szókimondó tézisdrámák helyett 1990 után a színházaknak, drámaíróknak új tétet és ahhoz új közönséget kellett találniuk.  „Azok a színházak, amelyek 1990 után nem szedték össze magukat, válságot válságra halmoznak. Vannak olyanok itt is, az anyaországban is” – mondta a költő, hozzátéve: nem érzi úgy, hogy a magyar nyelvterületen válságban lenne a drámaírás, bár az utóbbi időben kevesebb erdélyi dráma születik, mint a rendszerváltás előtt, Magyarországon pedig sok utánzót lát, „sok kis Spiró Györgyöt.” Ugyanakkor azt is megjegyezte: számára a magyar drámaírás csúcsát Weöres Sándor nemigen játszott darabjai jelentik. 

Műhelytitkok
A beszélgetés során kiderült: a színházművészeti egyetemen Kovács András Ferenc is tanította Király Kinga Júliát, aki elmondta, lényegében a költő óráin kezdődött az ő drámaírói gyakorlata. „KAF az egyetemen diktátor volt. Minden évad végén le kellett adnunk neki több kritikát. Ugyanakkor érdekes stílusgyakorlatot is végeztetett velünk: találomra kaptunk öt szót, és azokra alapozva jelenetet kellett építeni. Én is írtam egy jelenetet, és azt le is közölték a Látóban. Ezért felmentett a kritikaírás alól” – idézte fel Király Kinga Júlia.
A beszélgetés után Spiró György Prah című darabját nézhette meg a közönség Kilyén László és László Zsuzsa előadásában, László Csaba rendezésében.