Tényfeltáró bizottság vizsgálja az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági kapcsolatait

A kutatás szakmai irányítását egy közös bizottság látja el, amelynek felállításáról az ÁBTL közreműködésével döntött az Alapítvány kuratóriuma legutóbbi ülésén – olvasható a közleményben.

korábban írtuk

Kezdődik a kutatás: szakértők vizsgálják az erdélyi magyar irodalmi élet és a Securitate viszonyát

Megállapodást írt alá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány: kutatói program keretében feltárják a II. világháborút követő évtizedek erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történeti hátterét.

A hattagú szakmai bizottság koordinátori és irányítási feladatait az ÁBTL munkatársa, Bandi István történész, tudományos kutató látja el. A bizottság további tagjai:

• Benkő Levente történész, tudományos kutató, újságíró, szerkesztő, a Krónika egykori munkatársa;
• Fodor János történész, tudományos kutató;
• Főcze János történész, tudományos kutató;
• Jánosi Csongor történész, tudományos kutató;
• Nagy Levente irodalomtörténész.
• A bizottság védnöki teendőit Csendes László, a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Bizottság tagja látja el.

A közlemény idézi Bandi István történész kutatót, aki elmondta: „Magyarországon az evangélikus egyház tényfeltáró bizottsága az ÁBTL-lel együttműködésben közel két évtizedes, sokrétű kutatómunkával tárta fel és hozta nyilvánosságra decemberben az egyház és a kommunista állambiztonság kapcsolatának történetét. Ez a példa azt mutatja, hogy

Mi ugyanezt a szakmai alázatot és alaposságot kívánjuk érvényesíteni az erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet állambiztonsági múltjának vizsgálatában is”. Nagy Elek, az alapítvány alapítója hangsúlyozta, hogy „egy ilyen kutatás eleve hosszú időtávra tervezett folyamat: a források feltárása, értelmezése és történeti összefüggéseik megértése láthatóan sok időt igényel. Éppen ezért

Az alapítvány megfelelő időközönként tájékoztatást fog adni a kutatás menetéről, valamint annak lezárultát követően átfogó, hiteles és tudományosan megalapozott eredményeket fog nyilvánosságra hozni – tartalmazza az összegzés.

Mint ismeretes, 2024-ben nagy port kavart az erdélyi közbeszédben, hogy nyilvánosságra került: Méhes György Kossuth-díjas író (1916 – 2007) együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Az Átlátszó.ro tényfeltáró portálon jelent meg írás „Méhes György ’89-ben még besúgott, 2002-ben Kossuth-díjat kapott” címmel, amelyben többek közt az szerepel, hogy „Méhest először az ötvenes években szervezték be kényszerrel. Jelentéseit haszontalannak ítélte a Securitate, és három év után leépítették. A hetvenes évek közepétől reaktiválták: kényszer nélkül 15 éven át jelentett a romániai magyar kulturális élet színe-javáról a román titkosszolgálat számára”.

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) származó dokumentumok alapján a portál azt írta, az író – polgári nevén Nagy Elek – beszervezése 1953-ban történt meg először, holott a kommunista titkosszolgálat jellemzésében nem tartják megbízhatónak vagy elkötelezettnek, hanem inkább „gyávának és opportunistának”. Kiderül, két évtizeden keresztül Méhes György nem jelentett, majd a hetvenes évek közepén ismét beszervezte a rezsim elnyomó gépezete.

Balázs Imre József irodalomtörténész akkor a Krónika megkeresésére úgy vélekedett, nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet, külön kell választani egy életmű irodalmi értékét és a szerző személyével kapcsolatos információkat. A BBTE docense egyúttal azt javasolta: továbbra is olvassunk Méhes Györgyöt, de besúgói múltja napfényre kerülését követően ne készüljenek bronzszobrok a kolozsvári íróról, és ne adjanak át róla elnevezett díjakat.

korábban írtuk

„Olvassunk Méhes Györgyöt, de ne legyenek róla elnevezett díjak” – Balázs Imre József irodalomtörténész az író ügynökmúltjáról

Nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet Balázs Imre József irodalomtörténész szerint.