Színház hangokból és zörejekből

– Színházrendezõként diplomázott. Mikor és miért kezdett rádiószínházzal is foglalkozni?

– Hallottam egyszer a rádióban Shakespeare A windsori víg nõk címû darabját, és az volt az a rádiójáték, amely megszerettette velem a mûfajt. Az, hogy most ezzel is foglalkozom, teljesen véletlen: Zsehránszky Istvánnal beszélgettünk a rádiószínházról, és az õ ötlete volt, hogy készítsünk rádiójátékokat a színpadon eddig még nem játszott kortárs erdélyi magyar darabokból. Belementem, mert engem is érdekelt, hogy hogyan lehet csupán hangokkal színházat csinálni. Fél év múlva már stúdióban voltunk.

– Zsehránszky kezdeményezésére a Bukaresti Rádió Rendetlen feltámadás rovatában már mutattak be részleteket kortárs darabokból és fordításokból, februárban pedig Kolozsváron valósult meg Szombati Gille Ottó Mózes címû darabjának rádiószínházi õsbemutatója. Mikor volt ennek a mûfajnak a fénykora, és manapság van-e igény a rádiójátékokra?

– Számomra is kérdés volt, hogy van-e igény rá.  Marosvásárhelyen néha készítenek hangjátékokat, de a rádiójáték elég ritka madár mostanában, viszont az eddigi munkánk kapcsán érkezett visszajelzések folytatásra bátorítottak. Úgy látom, hogy a színészek is szeretnek ezzel a mûfajjal ismerkedni, vagy esetenként újra találkozni. Senkálszky Bandi bácsi mesélte, hogy õk negyven-ötven évvel ezelõtt sûrûn vettek fel darabokat, ugyanis gyakran elkészítették a futó elõadások rádiószínházi változatát is. Az lehetett az aranykor. Azt hiszem, ma ismét a kõkorszaknál tartunk...

– Gyakran rendez kortárs darabokon alapuló elõadásokat a színpadon is. Másféle kihívást jelent klasszikusokat és kortársakat rendezni?

– Témák érdekelnek: mindig attól függ, hogy éppen min dolgozom, hogy melyik darabban találom meg azt, amirõl beszélni szeretnék. A kortárs szövegek valahogy jobban vonzanak, de ide sorolom az örök kortársakat is. A napjainkban íródó szövegek kevésbé bejáratottak, az õsbemutató mindig tûzpróba. De ha elõször nem megy át a szöveg a próbán, az még nem jelenti azt, hogy másodszor nem lehet nagy sikere. Ez változó, és pont ez a varázsa, a kémiája.

– Hogyan készül egy rádiószínházi elõadás?

– Elõször a szöveget próbáljuk, majd a felvételeket készítjük el, de mozgás is van benne, attól függõen, hogy éppen mi kell a jelenethez. A felvétel után következik a munka legidõigényesebb része: a vágás és az illusztrálás. Van, hogy csak rögzítés közben derül ki, hogy valami nem mûködik, és változtatni kell: tegnap például azzal szembesültünk, hogy nem könnyû a sírást úgy felvenni, hogy az hihetõ is legyen.

– Bármelyik drámaszöveg alkalmas rádiószínházi elõadásra? Mit lehet például kezdeni a néma szereplõkkel vagy az álöltözetben megjelenõ figurákkal?

– Mindegyik darabot elõ lehet adni „csak” hangokkal, de a döntõ kérdés mindig az, hogy mi a cél: visszaadni a frappáns, cselekménydús történetet, vagy megszólaltatni egy filozofikusabb szöveget? Mindkettõ megállja a helyét, ha jól van megcsinálva. Annak ellenére, hogy „csak” a hangok adottak, a rádiószínházban is lehet játszadozni a helyszínekkel, a létezõ és a jelen nem lévõ szereplõkkel.

– Rádiószínház esetében milyen szempontok szerint alakul a szereposztás? Kaphat-e olyan szerepet egy színész, amelyet – akár fizikai adottságai miatt – színpadon sosem játszhatna?

– Nyilván a hang a fõ szempont, és talán az egyedüli is. Azt hiszem, most már a színházban is oldódnak végre a fizikai adottságokhoz kötõdõ elõítéletek, rádiószínháznál pedig ez nem is lehet kérdés. Itt a korosztály lehet csalóka: fiatal színész is alakíthat idõsebb szereplõt, ha megfelelõ a hangorgánuma.

– Két rádiószínházi elõadást jegyez: Szombati Gille Ottó Mózes és Hatházi András A hetérák tudománya címû darabjait rendezte. Hogy halad a munkával A hetérák tudománya esetében?

– A temesvári társulat három színészével még dolgozunk a Hatházi-darabon, körülbelül a felénél tartunk. A szövegben sok a helyszínváltás, ez vetett fel problémákat, de azt hiszem, meg tudtuk oldani. A Szombati Gille-szövegen a dramaturgiai munka volt több, mert túl hosszú volt egy rádiójátékhoz. Akkor a szereplõk belsõ történéseit kellett sûríteni, ezúttal pedig a szöveg rétegeit próbáljuk a lehetõ legjobban szétválasztani.

– Mikorra várható a bemutató?

– A tervek szerint õsszel kerül közönség elé, de még nincs kitûzve az idõpont. Más rádiójátékok rögzítését is tervezzük, egyelõre még az egyeztetések folynak.