2008. június 02., 00:002008. június 02., 00:00
A színmûvészeti egyetem stúdiótermében Kovács András Ferenc és Láng Zsolt Látó-szerkesztõk faggatták a meghívottakat színházról, rendezésrõl, irodalomról, a közös versírásról. A közönség ezúttal szokatlan alaphelyzetû, szerepcserés találkozónak lehetett tanúja: a „fejtetõre állított” Látó-esten Visky András Tompa Gáborként beszélt önmagáról, Tompa Gábor pedig Visky András „bõrébe bújva” szólt Tompa Gáborról, a rendezõrõl. A házigazdák is szerepet cseréltek, Kovács András Ferenc Láng Zsoltként, Láng KAF-ként tette fel a kérdéseket. A nézõtéren ülõk így humoros, a szerzõk évtizedekre visszamenõ barátságának részleteit felvillantó beszélgetést hallhattak.
A sztorik egyike szerint Visky és Tompa 1982-ben Vásárhelyen, egy színházi elõadáson ismerkedett meg, találkozásukból pedig rövid idõ alatt szoros barátság lett. Tompa Gábor elõször 1988-ban hívta meg közös munkára Visky Andrást a kolozsvári színházhoz, de elutasító választ kapott. Két évvel késõbb már Visky kereste meg Tompát, a színház új igazgatóját azzal, hogy szívesen cserélné szatmári magányát a kolozsvári pezsgésre. „Az életem Szatmárnémetiben igen jól kitalált szerzetesi idõszak volt: sehová nem jártam, folyamatosan olvastam és írtam, két-három barátom volt csak. Ha színházkritikát közöltem, nem is tudták, hogy a szerzõ és jómagam ugyanaz a személy. Nem szerettem azt a várost, az volt az érzésem, hogy a szemem elõtt hull szét, anélkül, hogy az ottaniak észrevennék” – mesélte Visky, hozzáfûzve, hogy a Kisvárosi rémtörténetek címû, Tompa Gáborral közösen írt kötetük is ebben a periódusban született. A „négykezesekrõl” Tompa elmondta, valamiféle orwelli hatás alatt, „a két kéz rossz, a négy kéz jó” mottóval, játékként kezdték el írni a közös verseket egy fehér, Vári Attilától kapott svájci írógépen – a strófákról aztán lassan már nem is tudták, melyiket ki írta. Mivel úgy gondolták, fejleszteni lehet a játékot, Balla Zsófiával közösen „hatkezeseikbe” fogtak. A két alkotó játékhoz való kedve nem csorbult. Mint a találkozón kiderült, Beckettrõl terveznek egy levélváltást, a sorozat pedig akkor lenne az igazi, ha e-mail helyett klasszikus borítékban küldözgetnék egymásnak ötleteiket, meglátásaikat.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.