Szatmárnémetibe látogatott Jókai Anna írónő

Köszöntőjében Egyed Emese költőnő, egyetemi tanár kiemelte: díszkaput, allegorikus átjárót szándékozott nyitni a könyvek, az olvasás felé. Kosztolányi Babitshoz írt levelével szemléltette, milyen érdekesen épülnek egymásra az egyetemes kultúra kövei.

„Rendkívüli értékkel bír a könyves kultúra, és hiszem, hogy ez minden vészt túlélve megmarad, mert a könyvek sorsa szorosan összekapcsolódik az emberi sorssal, az egyének akaratával” – fogalmazott a kolozsvári vendég.

„A könyves napok a találkozások mellett jó alkalmat adnak arra, hogy nyelvi ajándékokat adjunk egymásnak” – zárta köszöntő, beszédét a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Irodalomtudományi Tanszékének munkatársa.

„Elégedetlen embernek tartom magam. Nem értek egyet azzal, ami szűk hazámban és ebben a nagyvilágban történik manapság. Elégedetlenségem azonban nem dühvel, hanem segíteni akarással párosul. Szavaimmal, írásaimmal szeretnék ennek az elkeseredett világnak a segítségére sietni” – mesélte szatmári közönségének Jókai Anna (képünkön), aki szerint a mai világban az író és szellemi termékei karanténba vannak zárva.

Elmondta: nem szereti a panelrealizmust, sem a mostanában oly divatos, ám szerinte semmitmondó, szóbűvészkedő irodalmat. „Spirituális realizmusnak nevezik azt a fajta írást, amelyet én művelek. Egyet is értek ezzel, mert szeretem magasabb szinteken keresni az okokat és a célt” – részletezte művészetének lényegét az írónő, aki szerint nagy szükség van az irodalom segítségére, hiszen az ország, a magyar nemzet, az ’56-os zászlóhoz hasonlóan, a közepén lyukas.

„Ezt a lyukat máig nem sikerült befoldozni, és csak a szélek mutatják, hogy van, azok tartják még össze” – szemléltette gondolatait Jókai Anna. A kedd esti rendezvény záróeseményeként a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmár Megyei Fiókszervezete és a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárosokért Alapítvány együttműködési nyilatkozatot írt alá.