2011. március 29., 08:522011. március 29., 08:52
Az ókor világa mindig is kitűnő inspirációs forrás volt a filmesek számára. Mivel a történelmileg többé-kevésbé hiteles sztorikat a közönség ugyanúgy kedvelte, mint a mitológiai témájú mozikat, nem csoda, hogy – a később az amerikai produkciókra is átterjedt, kezdetben kissé lesajnálóan az ilyen témájú olasz filmekre alkalmazott kifejezést felhasználva – saját „műfaji” megjelölést is kaptak: sword and sandal (azaz kard és szandál) filmekként emlegetik őket, és nem csupán a mozivásznon, de televíziós sorozatként is taroltak. Utóbbi műfajt lovagolta meg az egyre jobb sorozatokat gyártó HBO is, amikor néhány évvel ezelőtt leforgatta a Róma című több epizódból álló alkotást, majd most a Starz című amerikai mozicsatorna által készített sorozatot átvéve az európai közönséggel is megismerteti a számos sorozat megszületése – Smallville, Buffy, a vámpírok réme – fölött bábáskodó Steven S. DeKnight által kiötölt újabb történetet, a Spartacus: Az aréna isteneit.
Ha valaki azt hinné, hogy megint csak egy olyan, a mitológia és a történelem világát meglehetősen infantilisan értelmező „akciósorozatról” van szó, mint a 90-es években készült Xéna, a harcos hercegnő vagy a Herkules, az nagyot téved. Az Amerikában sportnak tekintett pankráció összecsapásait idéző, gyerekközönség előtt is bátran vetíthető szandálos filmek ideje lejárt, mióta megjelent Frank Miller 300 című képregénye, valamint azt azt híven, sajátos képi megoldásokat alkalmazva feldolgozó mozi. A thermopülai csatát szinte már cyberpunk-arcokat felvonultató, a képregényes alapokat a vizuális megoldások szintjén is felválalló, lassított felvételekkel bemutató film a képregényhez hasonlóan kultuszművé vált, és saját iskolát teremtett – olyannyira, hogy az egyik, a History Channelen futó, ókori témájú ismeretterjesztő sorozat is ebben a stílusban készült.
Szinte magától értetődő volt hát, hogy előbb-utóbb valamilyen televíziós sorozatban is megjelenik ez a vizuális világ. A most indult Spartacus: Az aréna istenei amúgy nem a legelső ilyen sorozat, mivel ebben tulajdonképpen a korábban vetített Spartacus: vér és homok előzményeit dolgozzák fel. Az első széria magának a legendás gladiátornak a történetét meséli el, míg a második csupán felhasználja a nevét, de csak a többi karaktert vették át. Mindettől függetlenül ugyanúgy egy alternatív ókorba kalauzolja el a nézőt, mint a 300 vagy az „anyasorozat”. A „szandálpunk” ókorban sötét, pasztellszerűen színezett háttér előtt, félhomályos sikátorokban és pompás, de romlottságtól terhes palotákban járunk, amelyek semmivel sem veszélytelenebbek, mint a gladiátorarénák. A mindennapi élet az erőszak, a hatalom és a szex körül forog, és mind az erőszakos, mind az erotikus jeleneteket a lehető legexplicitebben tárják a néző elé – a durván csonkolt végtagokból, az elvágott nyaki ütőerekből sugárban dől a vér, és szinte tízpercenként szembesülünk egy-egy esztétikusan filmezett, de már-már softcore-ba hajló erotikus snittel.
Az alaptörténet: Quintus Lentulus Batiatus, a John Hannah által kiválóan alakított gladiátorképző-tulajdonos minden áron be akar kerülni a felső tízezerbe, ehhez viszont az kell, hogy legjobb gladiátorai dicsőséget szerezzenek, és Capua városának új arénájában is felléphessenek. Ennek érdekében bármire hajlandó, de természetesen nála jóval aljasabb ellenségei is mindent elkövetnek azért, hogy számításait keresztülhúzzák.
A sorozat minden, a Római Birodalomról meglévő sztereotípiát felvonultat: a dekadencia, az intrikák, az erőszak jelentik a történet eszszenciáját – mégsem jelenthető ki, hogy sablonos, fantáziátlan alkotás lenne. (Külön geg, hogy Batiatus feleségét az a Lucy Lawless játssza, aki annó a Xéna címszerepét alakította.) Ahogy a 300 alternatív ókori világa is be tudja szippantani a nézőt, ugyanúgy a Spartacus-sorozat is hitelesen „adja el” a maga sajátosan értelmezett, véres szandálpunk-univerzumát.
Spartacus: Az aréna istenei. (Spartacus: Gods of the Arena. Amerikai történelmi drámasorozat, 2011, 6 rész. Vetítés: Vasárnap esténként az HBO-n.) Rendezte: Steven S. DeKnight. Producer: Steven S. DeKnight. Szereplők: John Hannah, Dustin Clare, Lucy Lawless, Peter Mensah, Manu Bennett. Írta: Steven S. DeKnight. Zene: Joseph Loduca. Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
szóljon hozzá!