Sokat változott a világ a romantika kora óta, de az ideálokhoz, ideálokba való menekülés – ha divatjamúlt dolog is – ma is ugyanúgy jellemző ránk. Csakhogy egyre több öncsalással jár. Erről szól Demény Péter kolozsvári író Bolero című drámája, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színház Albu István rendezésében vitt színre.
2013. december 02., 18:502013. december 02., 18:50
Nehéz írni erről az előadásról, nézni is nehéz, hiszen egy hazugságokra épülő, hazugságokból túlélő család történetét meséli el, csakúgy mint a teátrum korábbi, Születésnap című előadása. Szándékosan nem írok produkciót – még ha emiatt kétszer kell is leírnom az előadás szót egy mondatban. A hazugságok ily gondosan felépített, családi tűzhelynek gúnyolt monstrumát ugyanis a legfeketébb humorral lehetne csak produkciónak nevezni. (És itt az alapszituációról beszélünk, nem az előadásról.)
Az alapszituáció a következő: egy családfő tönkreteszi a családja életét. Ez önmagában nem meglepő, hiszen számos ilyen családfő él és virul, a Boleróban szereplő családfő azonban halott. Mégis ott van a felesége és a két felnőtt gyermeke minden pillanatában, kiiktathatatlanul, ez jól érzékelhető, holott az előadásban csak hang- és videofelvételen bukkan fel Keresztes Sándor megformálásában. Az anya (Panek Kati) kérésére a két gyerekkel (Teréz – Kézdi Imola és Tibor – Farkas Loránd) évről évre megünneplik a halott apa születésnapját, mintha még mindig köztük lenne. Megterítenek neki is, a kedvenc ételét készítik el, tortát vásárolnak.
A díszlet híven utánozza egy átlagos kolozsvári értelmiségi család tömbházlakását a kommunizmusban beszerezhető minden jellegzetes kellékkel, a rendszerváltozást csak az időközben felszerelt termopán ablak jelzi, amely azonban igen jól szigetel – nem engedi be az új idők szelét. Pedagógus család: az apa tanár volt, az anya is, a lányuk is az, egyedül a fiú töri meg a hagyományt, aki újságírással keresi a kenyerét. És eközben folyton az öngyilkosságot elkövetett családfőre emlékeznek, aki a jelek szerint csodálatos ember volt. A kínos beszélgetésekből, a kötelező „visszaemlékezési standardtól” való apró – de immár elkerülhetetlen – eltérésekből azonban lassanként kiderül, hogy mégsem volt hibátlan ez az ember, majd az, hogy nagyon is sokat hibázott, ellehetetlenítve ezzel a lánya kapcsolatát is.
Az újraértékelés, a dolgok helyükre tétele azonban elmarad, az anya ugyanis képtelen bevallani magának, hogy hazugságban élte le az életét, így inkább a lányát kezdi el hibáztatni a férje öngyilkosságért. Bűntudatot keltve benne, elérve ezzel, hogy folytatódjon minden ugyanígy. Csak statisztákra van szüksége az általa rendezett színjátékhoz, amelyben egyre gyakrabban és egyre elviselhetetlenebbül csendül fel Ravel Bolerója, és Weöres azonos című versét is többször elkezdik a szereplők – mindkettő az apa kedvence volt, valószínűleg ezeket hallgatta és olvasta, mielőtt a lábvízből kilépve hanyagul átlibbent az erkélykorláton.
A darab kissé vontatott, bár ez a téma miatt van részben. De az is lehet, hogy túl sűrű, nem ad elég teret a kínos felismerések, a kivillanó lólábak között, éppen ezért kissé megterhelő a produkció (illetve előadás – és itt már az előadásról beszélünk), de őszintén mutat be egy hazug világot, a színészi játék pedig ellensúlyozza a telítettség-érzést. Különösen a Kézdi Imoláé, aki roppant élethűen (ez a jó szó? – vö.: hitelesen) formálja meg a kiábrándult, ám sorsába beletörődött, és csak titokban szenvedő értelmiségi nőt. Az előadást mindenkinek ajánljuk, akik hazugságban élnek. Hátha fejleszthetik a technikájukat. n Varga László
Bolero – Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2013. Szerző: Demény Péter. Rendező: Albu István. Díszlettervező: Tenkei Tibor. Hang, videó: Kerekes Zsolt. Szereplők: Panek Kati, Kézdi Imola, Farkas Loránd, Keresztes Sándor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!